2011. január 30., vasárnap

Az a csodás Franciaország...


Előítéleteinket és ellenszenvünket a franciákkal szemben már a Trianon is megalapozta. Innentől kezdve bármit tesz, gondol, alkot ez a nép már nem lehet jó. Nem értjük például, hogy a francia gasztronómia miért van vezető helyen , hiszen nem fűszereznek, nem főzik meg rendesen az ételeiket. A francia híres, drága sajtok nagy általánosságban büdösek. Ha már francia gasztronómia, akkor a csigáról is érdemes kicsit beszélni. Hogyan lehet megenni egy állatot ami nyálkás, a földön csúszik és ráadásul kártékony is? Büszkék a bagettre és a croissantra, pedig körülbelül ennyi péksüteményük van összesen. Az emberek arrogánsak, nem segítőkészek, törtetőek, bunkók. Nem képesek megszólalni más nyelven csak és kizárólag franciául. Tehát sajt, csiga, Trianon, baguette croissant, Eiffel torony és nagyképű emberek. Ez a legtöbb magyar ember gondolata a franciákról, és magáról Franciaországról.

Én szeretném ennek az egésznek az ellentettjét bebizonyítani. Lehet, hogy egy kicsit elfogult vagyok, de én nagyon szeretem a francia embereket és az országot is. Soha nem voltak előítéleteim velük szemben, mert soha nem alapozok a pletykákra. Elsősorban szeretném azt leszögezni, hogy a franciák utálják az Eiffel tornyukat, mivel bármilyen ablakon kinézel Párizsban ez az első dolog amit meglátsz. Egy hatalmas vasrakásnak tartják. Hogy egy francia költő szavaival éljek „ A kedvenc éttermem bent van az Eiffel toronyban, mert ez az egyetlen hely Párizsban ahonnan nem látom.” Hatalmas hangsúlyt fektetnek az étkezésre. Fő étkezéseik délben és este vannak. Reggelire maximum egy croissant esznek egy kis teával , kávéval. Imádom azt, hogy mikor az étkezés van az egész család leül egy asztalhoz és együtt esznek akár 2 órán keresztül is. Szinte kivétel nélkül mindig esznek előételt, levest, főételt és utána gyümölcsöt, desszertet, joghurtot. A pezsgő vagy bor elengedhetetlen kelléke az étkezéseiknek. A csiga általában előételként szolgál, bár én ettem már raguként is. Nem tudom hogy a magyarok miért undorodnak attól, hogy megegyék a csigát, abba nem gondolnak bele hogy mondjuk a pacal miből készül? Vagy mikor sült vért eszünk egy disznóvágáson. Ezek ugyan olyan dolgok szerintem. A francia emberekről meg csak annyit, hogy velem soha nem voltak bunkók. Mindig segítőkészek voltak bárhol is voltam. Mikor hallották hogy külföldi vagyok az első dolguk az volt, hogy angolul szóltak hozzám. Mindig türelmesen végighallgatták, ha franciául makogtam nekik valamit. Egy francia fiú azt mondta nekem egyszer, hogy ők nagyon szeretnének nyelveket tanulni, de erre nincs lehetőségük, mivel a francia állam azt mondja, nincs rá szükségük hiszen a francia egy világnyelv. Egy héten van 2 angol órájuk és ez minden, de nekik ez nem elég ahhoz hogy elsajátítsanak jól egy idegen nyelvet. Az iskolában nem tanítanak nekik más történelmet csak a sajátjukat és például azt sem tudják h mi volt az a Trianon, miért volt és hol. Büszke vagyok arra, hogy megismertem ezeket az embereket és nagyon szerencsésnek is mondhatom magam.

2011. január 24., hétfő

Ádám Almái

A film elején megismerünk egy karján vaskereszttel tetovált kopaszra nyírt embert, aki egy nagy táskával száll le a buszról. Ő Ádám a film főszereplője. Pár percen belül érte jön kocsival egy pap, akit Ivánnak hívnak. A pap elviszi a parókiára, aminek ő a gazdája, és körbevezeti Ádámot a templom kertjében. A pap megmutatja az általuk féltve őrzött almafát. Mikor bementek a templomba találkoznak egy arab férfivel, akit Kalibnak hívnak és Gunnarral aki egy kövér alkoholista ex-teniszező. A pap azt a feladatot adja Ádámnak, hogy tűzzön ki maga elé egy célt, arra az időre, amíg itt van. Ekkor tudjuk meg, hogy az itt lévők, bűnözők voltak és rehabilitációjukat töltik ezen a helyen, hogy visszaszokjanak a mindennapi életbe a pap segítségével.  Ádám azt gondolja ki, hogy lepényt fog sütni, mégpedig a kertben lévő fa almáiból. A pap rábízza Ádámra a fa gondozását, majd augusztus végére sütnie kell egy almás lepényt. Ehhez kéri, hogy a többiek is támogassák Ádámot. A fa mindenféle rossz dolognak lesz kitéve, először megtámadják a varjak, majd miután megoldották ezt a problémát, megtámadják az almákat a férgek. Iván ezt mindvégig egy próbatételnek veszi, és váltig állítja, hogy ezek a rossz dolgok az ördög művei és csak Ő teszi próbára a türelmüket. Ádámot ez a vélekedés idegesíti. Szerinte a pap túl elvakult és nem látja a tiszta valóságot és eltökélt szándéka, hogy felnyissa Iván szemét. A pap állítja, hogy a fiának nincs semmi baja, pedig a gyerek olyan béna, hogy még csak a szemét se tudja mozgatni. A felesége öngyilkos lett, mert nem bírta elviselni, hogy a fia nyomoréknak született, viszont a pap megint valami mással magyarázza felesége halálát. Ádám ebből kifolyólag többször is megveri a papot. Először csak eltöri az orrát, de a pap nem szól semmit csak, bemegy a kórházba. Másodjára Ádám úgy megfejeli, hogy elájul. A harmadik esetnek van egy előzménye. Ádám kap egy Bibliát Ivántól, amit egy kis szekrényre rak le. A Biblia mindannyiszor leesik a szekrényről, ahányszor az ajtót becsukják, és a könyv mindig Jób könyvénél nyílik ki. Így kezdődik a harmadik eset. Ádám megmutatja a könyvet Ivánnak és ledobja egymás után sokszor a földre és az mindig Jób könyvénél nyílik ki. A könyvre hivatkozva Ádám párhuzamot von Iván és Jób esete között és azt akarja tudatosítani Ivánban, hogy ez a sok rossz, ami történik vele nem is az ördög, hanem Isten műve és Isten utálja őt. A pap füléből elkezdett folyni a vér, majd elájult. Ekkor nagy vihar támad és kint a kertben becsap egy villám pont az almafába, és kettétöri azt. Ádám ezt a dolgot vélhetően Isteni jelnek tulajdonította és bevitte Ivánt a kórházba. A kórházban a doktor, elmesélte Ádámnak a sok rosszat, ami Ivánnal eddig történt. Gyerekkorában az anyja belehalt a szülésbe, az apja pedig molesztálta őt és a nővérét, ráadásul a fejében nőtt egy labda nagyságú daganat, így nem sok ideje van már hátra. Ha nem sikerült volni kizárnia azt a sok rosszat, ami történt vele, már belerokkant volna magába a tudatba. Ekkor úgy látjuk Ádámnak sikerült megtörnie Ivánt. Amikor magához tért nem tudott semmi bíztatót mondani a többieknek és teljesen magába zárkózik. Ádám megpróbál a maradék ép almákból lepényt sütni, de az almákat megette a rendszeresen oda látogató nő Sarah és a pap fia. Közben betoppannak Ádám régi neonáci barátai és az előzőleg rájuk lövöldöző Kalibot akarják megölni. Iván kijött a hangzavarra és megpróbálta elvenni mindegyik kopasztól a fegyvert. A társaság vezetője nem adta oda és fejbe lőtte Ivánt. Ádám haverjai elmentek, majd bevitték a papot a kórházba. Kiderült, hogy a lövés ereje kiszakította a pap fejéből a daganatot, és teljesen fel fog épülni. Ádám, pedig meg tudta sütni a lepényt, mert Gunnar ellopott egy almát és visszaadta Ádámnak. A férfi bevitte a lepényt Ivánnak és együtt ették meg. A pap visszanyerte pozitív látásmódját és pár hét után ismét a régi Ivánt láthatjuk, aki újabb rehabilitációra szoruló embereket fogad a parókián, de abban már Ádám is segítségére van…
A film fő mondanivalója szerintem az, hogy, ha kitűzünk egy célt, akkor azt vigyük véghez, és soha ne adjuk fel. Az egyetlen dolog, amit Ádám komolyan vesz az, az, hogy megsüsse az almás lepényt, és ezt a célt nem téveszti szem elől. Ádám egyik próbatétele még a sok közül az, hogy neonáci létére elfogadja az arab fickót, és együtt tudjon vele élni. Ezzel együtt világít rá arra is, hogy hogyan lehet toleránsan viselkedni egymással, teljesen különböző nézeteket valló embereknek.
Iván és Ádám a jót és a rosszat szimbolizálja, és egymás harcát mutatja be. Iván minden rossz történést ördögi ténykedésnek tud be, amit úgy gondol, hogy mindenféleképpen le kell győzni, és minden próbatételen felül kell kerekedni. Ádám pedig arról próbálja meggyőzni a papot, hogy Isten nem is szereti őt, és ezért történik vele az a sok rossz dolog. Szembesíteni akarja Ivánt az őt ért eddigi sérelmekkel, és nem érti, hogyan nem törik meg ennyi őt ért teher alatt, és hogy tud felemelkedni és továbbra is pozitívan gondolkodni. A történet végére viszont, kettőjük közül Ádám hajol meg Iván igaza előtt. Ezt az is bizonyítja, hogy Ádám ottmarad Ivánnal a templomban, hogy ő is segítsen a hozzá hasonló sorsú bűnözők jó útra térésében. 

Azzal kapcsolatban, hogy miért én kaptam ezt a feladatot, én még mindig nem tudok nyilatkozni, mert halvány lila segédfogalmam sincsen tanárnő :D Elnézését kívánom :D

2011. január 23., vasárnap

Színfalak mögött...



„Jöjj, vár rád a végzet,
Szép színház az élet…”

Hogy mi is a színház? A szó hallatára a legtöbb embernek eszébe jutnak a darabok, amiket idáig látott. Maguk előtt látják a színházi székek hosszú sorait, a fényeket, a jelmezeket és persze a színpadot. Nem véletlenül hívják a „világot jelentő deszkáknak”, ez egy mágikus tér. Hiszen a színpad mindig és mindenhol ott van. Estéről estére változtatja történetét, helyszíneit és idejét, így bizonyítva azt, hogy a színpadon nem létezik sem tér sem pedig idő. Egyik estén még a 15. századi párizsiban járunk a Notre-Dame árnyékában, másnap már a dzsungel vár minket ezernyi hangjával. A történelem és a világirodalom legfontosabb személyei jelennek meg itt estéről estére. Nem hiába akarják olyan sokan meghódítani a színpadot, elnyerni egy kis részét. De sajnos csak pár órás ez az utazás időben és térben, az utazás végét hangos taps jelzi, a lámpákat felkapcsolják, és mi hazatérünk saját valóságunkba.
De milyen a színház a másik oldalról? Szerencsére az elmúlt időszakban volt lehetőségem, hogy megtudjam. Sikerült belecsöppennem ebbe a furcsa világba, megtudhattam azt, hogy milyen érzés belebújni egy másik lény bőrébe. Persze a kezdet kezdetén még nem nagyon bizakodtam abban, hogy sikerülni fog. Nem kis lámpalázat kellett legyőzni és kiállni a színpadra, tudva azt, hogy hamarosan egy egész társulat fogja bírálni minden egyes szavam és mozdulatom. Szinte el sem hittem, hogy sikerült. Kezdetben könnyű kis beugró feladatokat kaptunk, egy-egy hosszabb monológ vagy vers. Azután, ahogy teltek a hetek egyre több feladatunk lett, amelyeket vagy egyedül, vagy csoportosan kellett bemutatnunk. Egyformán helyt kell állnunk a rengeteg táncórán, énekórán és színészmesterség órán is. Persze a jelmez is elengedhetetlen kellék a munkához, és ha nincs semmilyen jó jelmezötletünk, akkor lemehetünk a jelmeztárba válogatni.
A jelmeztár is egy olyan hely, mint egy kis színpad, hiszen nagyon kis helyre van bezsúfolva az „egész világ”. A jelmeztárban egymás mellett áll a katona, a balett táncos, a medve és a hippi. Ebben a kis teremben találkoznak a világ vándorai, nekünk csak annyi a dolgunk, hogy kiválasszuk közülük a megfelelőt.
A féléves vizsgákon pedig megmutathattuk, hogy mennyit fejlődtünk. Év végén pedig már a szüleink előtt is bizonyíthatunk egy előadásban, aminek a végén értékelik egész éves munkánkat. A tavalyi évben belekezdtünk a Trója című rockoperába, itt láthattam először, hogy milyen is egy igazi színész munkája. Már most megcáfolnám azt a tévhitet, hogy egyszerű dolog színésznek lenni (még akkor is, ha csak kezdő az ember). Megtudtam, hogy milyen kimerítő dolog egy táncpróba, amikor egy bizonyos táncot 5-6 órán keresztül tökéletesítünk, pláne akkor, ha mindez egy dombtetőn vagy egy várfalon történik +40C°-ban. Ennél is kimerítőbb még a „maratoni próba”, amikor egy nap átlagosan 12-14 órákat dolgozunk a jeleneteken. Persze ez a sok próba nagyon össze tudja kovácsolni az embereket.
Épp ezért nem kevés barátság jön létre a próbával eltöltött idők alatt, és ha már itt tartunk, nem kevés a szerelem sem. Hiszen ha két ember egymással próbál, akkor nem hiányozhat az alap bizalom, ami megvan kettőjük között. Ha nincs meg a bizalom, akkor nagyon nehéz jól eljátszani egy jelenetet. Különösen akkor, ha ez a jelenet szerelmi jelenet, amikor meg kell ölelni esetleg megcsókolni a másikat. A színházban nem nehéz beleszeretni a partnerünkbe, hiszen az egész színháznak megvan az a különös vonzereje, az egzotikus oldala. Ahogy az emberek egymásra tekintenek, ahogy beszélnek, és ahogy a másikhoz érnek, van benne valami bensőséges. A sok közös munka mindenkit közelebb hoz egymáshoz.
Eljött a nap, az előadás napja, a nézőtér tele, a színpad még üres, csak a kezdésre vár mindenki. A színészek a takarás mögött készülődnek, ismételik a szöveget, a mozdulatokat, várják, hogy jelezzenek nekik: kezdődik! Mindenki izgul, az izgalom jelzi, hogy tényleg szívük-lelkük benne van előadásban. A függönyt elhúzzák, majd a színpadra lépnek és a vakító fényben eljátsszák szerepüket. A szerepet, melynek szövegét előtte már vagy ezerszer elmondtak. Amit idáig alakítottak és tökéletesítettek. Már több puszta szövegnél, a színész tesz bele lelket, ő viszi bele érzelmeket. Így lesz a színész egy másik ember, persze csak arra az estére. Holnapra talán már más lesz. Ki tudja, milyen szerepet hoz számára a holnap. De ő még itt van, most csak a közönségnek él, csak nekik játszik. Mert csodálatos az érzés, amikor a közönség tapsol. Felemelő és megnyugtató. Elégedetten tekinthet vissza az eltelt időre.
Persze mindez a néző számára láthatatlan, ők csak azt látják, amit a színészek mutatnak nekik. De csak kevesen tudják azt, hogy mi minden van a színfalak mögött…

Amelie csodálatos élete


Az Amelie csodálatos élete című film a tavalyi év legnagyobb francia filmsikere volt. A történet főszereplője Amelie, egy 23 éves fiatal felszolgálólány egy Párizs környéki kisváros bisztrójából, aki kislánykora óta saját képzeletvilágában él, mivel édesapja által rosszul diagnosztizált betegsége miatt nem mehetett más gyerekek közé. Magányos és zárkózott élete gyökeresen megváltozik, amikor véletlen rábukkan lakása legtitkosabb zugában egy kis fémdobozra, melyben egy kisfiú féltett emlékei lapultak nagyjából ötven évvel ezelöttről. Amelie elhatározza, hogy innentől kezdve megváltoztatja az emberek életét és akinek csak tud segít. Első jócselekedete pedig az, hogy visszajuttatja a dobozt tulajdonosának, mellyel sikerrel is jár. Később szívesen boronál össze magányos embereket, megbünteti a lelketlen zöldségest, kigyógyítja szerelmi bánatából házának egy szomorú lakóját. A számtalan jótett közepette megismer egy különös fiút, Nino-t, aki nagyon megtetszik neki, de ahhoz már nincs bátorsága, hogy saját egyhangú életébe beleavatkozzon.
Amelie egy romantikus, az életnek minden percében optimista, kissé naiv és örökké álmodozó lány, aki hisz abban, hogy apró jó cselekedetekkel jobbá varázsolhatja a világot és az emberek problémás életét. Amelie rózsaszín, felpörgetett, furcsa világszemlélete még a legpesszimistábbakat is képes magával ragadni és még a szomorkásabb gyerekkori emlékek is kissé viccessé válnak. Amelie élete valójában teljesen hétköznapi, olyan mint bármely más fiatal nőé, vagyis csupa ígéret, izgalom, de néha kissé bonyolult. Valójában ez teszi olyan szerethetővé és mindenki szívéhez közelivé a filmet.
A szereplők bemutatása is különleges módon történik. Mindegyik karakterről elmondják, hogy mit szeret és mit nem, például: „kipakolni a neszeszert és újra bepakolni, összetörni a cukormázat kiskanállal vagy kacsázni a tavon.” Ezek az apróságok a szereplőkről kicsit bensőségesebbé teszik a történetet és a hangulatot. Ezek az ismertetők egy olyan világba varázsolnak minket, ahol az érzelmek a legfontosabbak és a legapróbb dolgoknak is jelentőségük van. Az izgalmas, bohókás történetet feldobják az életteli képek, amelyektől a hangulat sokkal hangsúlyosabbá válik, ugyanis gyönyörű helyeken készült a film, amit sikerült a lehető legjobban megmutatni.
Ez a könnyed francia, romantikus vígjáték azért működik olyan jól, mert egy pozitív és kedves világot tár elénk, ahol a történések és a szereplők mindennaposak és ahogy a film szereplőinek egyre inkább javul az élete Amelie által, úgy a mi kedvünk is egyre jobb lesz.

Kedvenc idézetem a filmből: „Ha te nem volnál, érzéseim csak a régmúlt érzések árnyképei volnának.”

A parfüm

Az ideális férfi parfümöt nehéz szavakkal leírni. Igenis kihívás jellemezni egy illatot, amely képes megérinteni egy nőt, és vibrációt kelteni benne. A férfi illatnak talán két fajtáját ismerhetjük mi nők. Az egyik, amely olyan büdös, orrfacsaró ,,pacsuli szag" , ami mindenkit három lépés távolságra kényszerít. A másik, amellyel már hódítani is lehet, azaz igazi férfias friss illat. Az utóbbiról nehezebb beszélni, mint az elsőről, hiszen ha hirtelen kellene jellemezni, akkor egy rossz illatról számtalan negatívumot lehet felsorolni.
Az ideális férfi illat képviselője egy olyan férfi, aki nem feltétlenül, de általánosságba véve magas, izmos, barna hajú és szemű egyszóval jóvágású ember. Igényes, fontos számára az ápoltság és a jó megjelenéshez párosuló friss illat. Ez a tökéletes férfi előkelő bálokon vesz részt, ahol az összes nő felfigyel rá. A nők benne látják a megtestesült férfit, aki humorával leveszi a nőket a lábáról és mindenkinek bókol. Az illető észre sem veszi, hogy minden nő őt akarja. De ekkor feltűnést keltve, kiválaszt egy hölgyet, és felkéri egy táncra. Az áldozat szíve mind hevesebben dobog, intenzívebben érzi ezt a hívogató illatot. A férfi vállára simul és csak álmodozik, álmodozik. Gondolataiban ekkor csak az jár, mi mindent megtenne azért, hogy érezhesse ezt a fűszeres illatot egész nap. Elképzeli reggeljeit, amikor erre az illatra ébred, és estéit amikor ezt a kellemes illatot érzi férjén. Az álom hamar véget ér, hiszen a zenének vége és ezzel a táncnak is.
A történetnek ezzel nincs vége, ekkor az ajtón belép egy szőke, kék szemű, elegáns díva. Azonnal megigézi áldozatát megjelenésével, de legfőképp nőies, hívogató illatával. Olyan parfümöt használ, amely férfi orrhoz érve megigéz, majd játszik végül győzedelmeskedik. Az illat fűszeres, kissé fanyar, amely arra utal, hogy a hölgy vicces, kalandvágyó és kihívásra kész. Az a férfi, aki a férfias illat képviselője a bálon, felfigyel a vadászra. Úgy tekint rá, mint az igazi Aphroditéra. Érzi áldozat lesz nem sokára, amint a hölgy a közelébe férkőzik. Az ádozat szíve mind hevesebben dobog, verejtékezni kezd, ahogyan a vadász közeledik. Lépésről lépésre, de sikerül bekebeleznie a vadat, először egy mosoly, aztán egy csillogó szem segítségével. A férfiben felpezsdül az akarat és a vágy, eldönti ellenál a támadásnak. Ekkor egy váratlan pillanatban meglepi a vadászt. Felkéri a hölgyet egy táncra. Ilynekor érzi csak igazán a nő, hogy neki is van gyenge pontja. Nem képes ellenállni, érzéseit egy csókkal fejezi ki. A többi nő és tán férfi is irigykedve nézi a szerelmes párt, akik illatuknak köszönhetik a találkozást.
Ekkor jövünk rá arra, hogy illatunk fontos szerepet tölt be életünkben.