Én és a könyv

Én és a könyv

Amikor az ember még kisgyerek, nem tud olvasni. Ilyenkor a szülei, vagy idősebb testvérei olvasnak fel neki - általában - meséket. Ezek az elbeszélések lehetnek viccesek, rémisztőek, de inkább tanítóak, és olykor tanulságosak szoktak lenni, valamint még gyerek fejjel is megérti az ember a cselekmény mögé rejtett üzenetet. Óvodában és még első osztályban is hallhattunk ilyen történeteket, mint pl.: a Mátyás király köré szőtt legendák, vagy a népmesék is.
Kisiskolás koromban olvastam el először egyedül egy könyvet. Ez az olvasmány elég szórakoztató volt számomra, és amikor a végére értem egy jóleső érzés töltött el. Aztán jött a kötelező olvasmányok időszaka... Ebben az időben volt egy pár olyan mű, amit nem tudtam befejezni, annyira untatott a dolog. pl.: Az Egri csillagok. Később jött a bizonyos Harry Potter-láz, ami az elején nem foglalkoztatott, de később engem is bekebelezett. 6 részt el is olvastam belőle és nagyon élveztem ezeket.
Mostanában Rejtő Jenő által írt könyveket olvastam, és megtetszett az, ahogyan leírja történeteit. Kellően humoros, mégis izgalmas és "akciódús" műveket lehet nála fellelni. Én szeretek olvasni, ha valóban van hozzá kedvem, és nem kötelező jelleggel akarják rám kényszeríteni, különben a felhőtlen szórakozásból, és a szürke hétköznapokból való kikapcsolódásból egy nagy nyűg lesz, ami a lényegtől fosztja meg az olvasót. Ha könyvválasztásról van szó, általában a szerző, a cím, illetve a téma dönti el nálam, hogy melyik iromány a legmegfelelőbb. Szeretnék most is többet olvasni, de sajnos nemigen van rá időm a nagy rohanás, és a sürgés-forgás közepette.

A könyv és én

A könyv és én

Az ember már egészen kiskorától kezdve elkezd ismerkedni a könyvvel. Csecsemő korunkban mesekönyveket olvasnak fel nekünk szüleink, rokonaink; gyerekkorban pedig kifestő könyveken tanulunk meg színezni, az iskolában pedig könyvekből tanítanak meg minket olvasni.

Talán most értünk el igazán a lényeghez. Általános iskolában már kötelezően adnak fel a gyerekeknek kötelező olvasmányt. Vannak akiket ez ebben a korban még nem mozgat meg annyira, vagy olyan könyvet kell olvasniuk, ami nem tetszik nekik, esetleg nem is értik meg. Az én történetem is itt kezdődik valahol.

Emlékszem, milyen nagy kedvvel kezdtem el olvasni a „Két Lottie” című olvasmányt. Igaz, ez nem volt kötelező olvasmány, de osztálytársaimmal versengtünk, hogy ki tudja hamarabb elolvasni. Bár nem nyertem, a történet így is megtetszett – majd később megtudtam, hogy film is van belőle. Aztán következett a Bambi című olvasmány, ezt is nagyon kedveltem, és a film is ugyanígy tetszett. Valahogy hatodik osztályban megváltozott a könyvekről a véleményem. Amikor „Az egri csillagok”-ra került a sor, hát.. nagyon nem örültem. Kínszenvedés volt számomra elolvasni, mert nagyon nem kötött le, és az érdeklődésemet keltette fel. Egy 12 éves gyerek nem biztos, hogy épp ésszel fel tudja fogni a történelmi eseményeket, utalásokat, illetve a háttértörténetet egy ilyen könyv elolvasása közben vagy akár után. Nyolcadik osztályban láttam egy kisebb reménysugarat, hogy olvasni mégis jó, amikor egy próza versenyre készültem, és amúgy is el kellett olvasnom Jókai Kőszívű ember fiai című olvasmányát. Még erre is azt mondom, hogy jó volt. Majd ettől kezdve megint nem szerettem olvasni. Nagyon erőltetettnek tűntek a kötelezők, és elvették a kedvem még attól is, hogy olyan könyvet kezdjek el, ami tetszik és nem kötelező.

Teltek, múltak az évek és amikor már középiskolába kerültem, a körülöttem levőket mind elkapta a „Twilight” láz. Először nem értettem. Az első adandó alkalommal elmentem moziba megnézni, amikor megfilmesítették. Magával ragadott a történet. Nemcsak, hogy nem történelmi, hanem teljesen modern, vámpíros, szerelmi, drámai, egyszóval olyan filmre akadtam, amit mindenképp el szerettem volna olvasni. Az első könyvet örömmel olvastam végig és alig vártam a következő rész megjelenéséig. Mivel nem szerettem volna sokat várni, hogy tovább olvashassam, így internetről, fordításokat olvastam, ahogy valaki megszerkesztette őket. Minden reggel és délután, még az iskolában is a nyomtatott kis papírjaimat olvastam, annyira belemerültem a történetbe. És ez így ment az utolsó rész befejezéséig. Majd, amikor megjelentek a könyvek, megvettem őket, hogy szép kötött példányaim is legyenek, ne csak nyomtatott papírjaim. Így voltam az „Egy boltkóros naplója” című könyvvel. Ezt is először egy moziban láttam, és utána olvastam el a könyvet.

Aztán ahogy egyre idősebb lettem, más lett az érdeklődési köröm. Legtöbb időmet a számítógép és az internet előtt töltöttem el, nem vettem a fáradságot, hogy leüljek olvasni. Itt már közrejátszik az is, hogy az osztályok egyre nehezebbek lettek és egyre többet kellett tanulni – ami például most is így van. Egyszóval nagyon sok befolyásoló tényező van és volt, amiért nem szeretek most már olvasni. Így tizenkettedik osztályban is olyanokat kérnek számon tőlünk, ami az én fantáziámtól, lelkivilágomtól és minden egyéb másomtól teljesen távol áll.

Lehet, hogy nekem kellene változtatni a felfogásomon illetve érdeklődési körömön, de egyelőre még nem sikerült felfedeznem az olvasás rejtelmeit. Szókincs miatt mindenképp fontos az olvasás, ugyanígy a tájékozottság és a műveltség miatt is. Összegezve: a könyvek és én – ha mint egy kapcsolatra tekintünk egymással -, megszakítottuk a kapcsolatot. Talán most már nyitottabb vagyok arra, hogy újra megtaláljam az olyan könyveket, amik kellemes perceket okoznak nekem. Az emberek életét végig kísérik a könyvek és a tudás, vagyis mindig tanulhatunk valami újat. Talán ez a legfontosabb.

Én és a könyv

Mikor általános iskolás voltam sosem izgatott az olvasás. A kötelező olvasmányokon kívül nem is olvastam mást. Ezek közül a könyvek közül is nagyon kevés olyan volt, amelyik ténylegesen felkeltette volna érdeklődésemet, megmozgatta volna fantáziámat. Mikor is szerettem meg az olvasást?

Rólam tudni kell, hogy mindig is érdekeltek a misztikus lények és dolgok. Az ilyen fajta filmeket néztem anyukámmal kiskoromban, és itt nem a mesefilmekre gondoltam (hanem például Púder, A Gyűrűk Ura, Interjú a vámpírral, stb.). Pár évvel ezelőtt pedig megjelent az Alkonyat című film és mű. Kialakult az úgynevezett Alkonyat-láz, ami felkeltette az érdeklődésemet. Miután láttam a könyvsorozatból készült filmadaptáció első részét, kíváncsiságból elolvastam a könyvet. Annyira megtetszett romantikus szívecskémnek, ezért türelmetlenül vártam, hogy elolvashassam a többi részét. Későbbiekben, aztán amikor a filmeket is megnéztem, mindig kerestem a hasonlóságokat és különbségeket. Arra a következtetésre jutottam, hogy csak a film megnézése után olvassam el a művet.

A Twilight elolvasása óta úgymond falom a könyveket, amint van egy kis időm, mindig olvasok valami fogamra valót. Azért, hogy mindenkit megnyugtassak, bővült az érdeklődési köröm, és nem csak „csöpögős” vámpíros könyveket olvasok. A baráti körömben nagyon sokat hallottam a keleti országokból népszerű mangákról és animékről, hogy eleinte nagy ellenszenvvel voltam ellene, de már csak azért is belekukkantottam. Nagy meglepődésemre nem is olyan, mint amilyennek gondoltam. Manga szerintem a képregény egy tovább fejlesztett változata, ahol azt a kevésnek tűnő szöveget olyan élethűen megrajzolt képekkel illusztrálják, hogy néha már-már beleéled magad a történetbe.

Most mit gondolok az olvasásról és a könyvekről? Nem tudnám elképzelni nélküle az életemet. Minden napjaim részévé vált, és ezt úgy gondolom, hogy így jó. Mióta olvasok, a szókincsem kibővült és választékosabban tudom kifejezni magam. Bár még van mit javítanom, azt nem tagadom, de határozottan fejlődök. Remélem.

Én és a könyv

Nagyon későn kezdtem el igazán olvasni. Általános iskolában még a kötelező olvasmányokat is nagy kínok között gyűrtem le a torkomon. Majd az egyik barátnőm ajánlotta a Harry Pottert, de akkor nem érdekelt. Nem tudtam, hogy miről szól ezért egy értelmetlen hóbortnak képzeltem, amit mindenki csinál, hogy ne maradjon ki a sorból. Majd az egyik nyáron gondoltam egyet és elkezdtem olvasni a negyedik részét - azért ezt mert az egyik versenyen ez volt a díj. Persze nem értettem belőle semmit, de nem érdekelt, csak az, hogy mindent megtudjak erről a "rejtett világról". A Harry Potter volt az a könyv ami megérintett annyira, hogy leüljek és elolvassam újra és újra. Az elején "csak" egy varázslatos világot láttam, ahová én is tartozni akartam és nem érdekelt más, később megértettem, amit Stephen King fogalmazott meg a legjobban: "A Harry Potter a félelmek legyőzéséről, a belső erő megtalálásáról szól és arról, hogy hogy döntsünk helyesen viszontagságos helyzetekben." Ez az ami igazán fontos nekem.
Ha elkezdek egy könyvet olvasni, akkor azt várom el, hogy lekösse a figyelmemet és ne tudjak másra gondolni. Érdekeljen, hogy mi történik a következő mondatban, sorban, lapon.
Nagyon sok - számomra jó - könyvet olvastam el, és még nagyon sok van amit el szeretnék olvasni, de sajnos mostanában nem jut idő rá. Pedig nagyon jót tenne már egy kis kikapcsolódás, kilépni ebből a világból és egy másik dimenzióba lépni. Ez az ami velem történik olvasás közben.
Nem csak én érzem azt, hogy mostanában nem olvasok, hanem anyukám is. Mindig azt mondogatja, hogy: "Bezzeg én a te korodban már több száz könyvet elolvastam". Félreértés ne essék én is szívesen olvasnék, csak hát van egy zavaró tényező; az iskola, ami nagyon sok időmet elveszi.
Összefoglalva, engem a felhőtlen olvasás tesz igazán boldoggá!

RTL Klub vs. ATV

RTL Klub vs. ATV

Eddig az RTL Klub és a TV2 híradóját néztem, de az egyik este az ATV hírblokkját hallgatva rájöttem, hogy nekem ez jobban tetszik mint a másik kettő, mert több politikai hír van benne.

Az RTL Klub kereskedelmi csatorna és ezáltal a fő célja az emberek szórakoztatása, ami a műsoraiban meg is jelenik. A híradóját is ez jellemzi, bár ez már kezd átmenni Kék Fénybe. Ellenben az ATV-vel, ami félig kereskedelmi és félig közszolgálati tv.

Az ATV műsorait baloldali szellemiség hatja át. Ez megjelenik a témákban választásában illetve a megvitatásukban. E csatorna nézői két esti híradót láthatnak. Az elsőt 17:55 órai és másikat 19:55 kezdettel. Hírműsoraiban elsősorban politika célzatú híreket közölnek. Az ATV-nél nincs annyi riport, mint az RTL Klubnál. Ők inkább a „helyben való tárgyalás” hívei.

Mint már fentebb említettem, az RTL híradója kezd átmenni Kék Fénybe. Napról napra mást sem lehet hallani mint, hogy kik haltak meg balesetekben, milyen sérülést szenvedtek valamint, hogy ki hogyan ölte meg családtagját, barátját vagy egy ismeretlen embert.

Úgy tudom, hogy azért van most ennyi halálesetről és balesetekről szóló hír, mert régebben volt egy korlát, ami megszabta, hogy a híradóba mennyi „rémhír” lehet. De ezt most feloldották és ezáltal krimi filmbe illő bűnesetekről hallhatunk, amelyet még Robin Cook is megirigyelhetne.

Az ATV és az RTL híradóinak összehasonlítása.

Minden ember szeret tájékozódni a magát körülvevő eseményekről, vagy akár a világ történéseiről. Mindenkit más és más jellegű hírek érdekelnek. Van, akit a "celebek" és van, akit a politika foglalkoztat, de mindenki megtalálhatja a számára érdekeset.
Ma már egyre jobban kezd "elbutulni" a társadalom, és inkább a valóságshow-k, meg a bulvárcikkek keltik fel az emberek érdeklődését. Ebből kifolyólag a napi hírek is kezdenek ebbe az irányba fordulni. Egyre nagyobb számban jelennek meg halál- és balesetekről szóló tájékoztatók. Az ATV és az RTL híradását én egy hétfői napon néztem meg.
Az RTL koncepciójában először a lesújtó, majd a gazdasági, később az ünnepi, és a bulvár híreket láttam. E közben az ATV mindvégig a politikai irányba hajlott. Több sajtótájékoztató, végül riportok jellemezték az adását.
Az RTL szerkesztősége a nagyobb számban lévő átlag nézőrétegre számít, akik így átfogó képet kapnak az eseményekről. Az ATV szak- és politikai érdekeltségű nézőrétegre számít, akik részletesen informálódhatnak az egyes történésekről. Meglehet, hogy az ATV irányzata elfogult, de próbálnak minél több mindent megmutatni.
Bár a híradók közlési módszerei eltérőek, egy célt szolgálnak: az emberek tájékoztatását.

Információ gyűjtés híradó által

Mai témánk a híradók elemzése. Az emberek többsége szereti ha képben van a napi hírekkel kapcsolatban. Híreinket nem lehet megválogatni, de azt, hogy miből informálódunk, azt igen.Hír igényeinket kielégíthetjük újságon, interneten, rádión illetve tv-n keresztül. Mi most a verbális, vagyis a tv-n keresztüli információgyűjtést fogjuk választani.

Kezdjük az ATV elemzésével. Az ATV híradásában felfedezni véltem sok politikai tartalmú hírközlést, belföldi és külföldi témákban egyaránt. A hírekkel kapcsolatban én úgy érzem, hogy az ebben a témában elhangzottakra szükségünk van, hiszen ha az emberek nem tájékozódnak a napi politikával kapcsolatban, akkor el fognak veszni az életben, hiszen a „parlament lakói” a munkavállalásba és a tanulásba is beleszólnak. Sajnos a műsorvezető hadarása és monotonizmusa miatt nehézkes volt a megfigyelés.

Az RTL Klubbon tíz adásból hét negatív töltetű volt. Egy hírnek sehogy sem találtam értelmét, pedig nagyon kerestem. Ez a csatorna mindig megrázó képeket közöl a nézőkkel, személy szerint nem tudtad, hogy melyik ferrarit sajnáljam jobban. Az ATV-hez viszonyítva kifejezetten keveset foglalkoztak a politikával. Belföldi híreink emelkedtek ki a tömegből, aminek én kifejezetten örülök, mert jobban érdekel a magyar élet, mint a külföldi. A műsorvezetőkkel meg voltam elégedve, érthetően olvastak, és még egy kis hangsúlyt is megengedtek maguknak. Riportok kevés arányban voltak, de így is megfelelő volt.

Az én véleményem szerint mindegy, hogy pártatlan-e a csatorna vagy sem, nem szabad 1 híradónak hinni, hiszen a cenzúra még ma is él és alkalmazásban van a médiában.Az ATV-n politikai tartalmú hírekhez juthatnak a nézők, az RTL-en pedig a nap általános történéseiről számolnak be a műsorvezetők. Ajánlanám mindenkinek a több helyről való tájékozódást és az internetes portálok tanulmányozását.

Melyik híradót nézzük?

Milyek híradót nézzük? Vagy elég csak egy tévécsatorna híradóját megnézni? Hát, ezt nehéz megmondani, ha az ember ténylegesen tisztában szeretne lenni a hazai és világi hírekkel. Ezért most két különböző tévécsatorna esti híradóját fogom összehasonlítani. Melyik is ez a két csatorna? Az Atv és az RTL klub, ami már az alapjaiba két eltérő tévéadó.

Az RTL klubon a híradó este egy olyan 25-35 percig tartó műsor, ami vegyesen tartalmazza az információkat. A repertoárra nem egy fajta hírközlésre szakosodott, mint például a sport, hanem minden honnan összeszedi a közlésre kerülő adatokat. A műsor alatt a híreket interjúkkal alátámasztják, vagy egyes esetekben akár az utca embereit is megkérdezi. A szakszavakat, amiket használnak megmagyarázzák vagy nem is igazán alkalmazzák azokat. A hírközlő ember tud hangsúlyozni, ami egy ilyen műsornál szerintem létfontosságú, ha nem akarják, hogy a nézők elaludjanak a mondandójukon. Ez a fajta hírközlés mindenkinek szól, aki tisztában szeretne lenni a nap „főbb” történéseivel. A műsor felépítése, hát ez szerintem eléggé változó. Az biztos, hogy a napi nagyobb közúti balesetek szerepelni fognak benne, pár mondatba kommentálják az aktuális politikai élet intézkedéseit. Ami nekem talán a legjobban tetszik, azaz hogy beteg gyerekeknek szeretnének segíteni, de ez is csak addig tetszik még nem válik mindennapossá.

Az Atv esti 20 perces hírmondója inkább a politikai eseményekre fókuszál, de ezen belül is inkább a hazaiakra és nem pártatlanul. A hírek közlésénél nem igazán használnak interjúkat vagy riportokat. Egy-egy témáról nagyon bőven beszélnek. Nagyon sok szóismétlést használnak rövid időn belül. A kifejezés módja a hírmondónak unalmas, semmi hangsúly használat, nagyon monotonul beszéd. Olyanoknak szól, akit nagyon részletesen érdekelnek a napi politikai hírek. A műsor háromnegyede csak politika és az utolsó három percbe próbálnak ledarálni minden egyéb mást. Szakszavakat előszeretettel használják, úgyhogy csak azoknak érdemes ezt nézni, akik azt meg is értik. Azt is észrevettem, mintha egyes hírekkel egy napos lecsúszással lennének a másik csatornához képest.

Mindkét csatorna hasonlít abban egymással, hogy a hírközlőik olyan emberek, akik elég sűrűn botlás nélkül nem tudják felolvasni a kijelölt szövegrészletüket, vagy egyes esetekbe beleköhögnek a mondandójuk közepébe. A képernyőn rendszeresen félreírt szavak is elég gyakoriak.

A fogalmazásom elején feltett kérdésre a válasz ezek után mi lenne. Szerintem, ha már híradót nézzünk, akkor keresünk egy olyan csatornát, ahol normálisan, pártatlanul találkozhatunk, azokkal a hírekkel, amikre kíváncsiak vagyunk. A másik lehetősség meg az, hogy több híradót is megnézzünk egy nap, bár én személy szerint ezt a két adót nem ajánlom. Olvassunk internetes hírközlő oldalakat is, ahol aztán minden megtalálunk tetszés szerint.

Hírközlés több féle szemszögből: ATV és RTL Klub

Az emberek napi szinten szeretnek tájékozódni a legújabb hírekről, legyen az akár belföldi, vagy külföldi hír. Különböző tévé társaságok szerkesztői különböző híreket tartanak fontosabbnak, ennél fogva próbálom összehasonlítani az ATV és az RTL Klub által közvetített híradókat.

Ha tényleg pontos információkat szeretnék kapni a legújabb eseményekről, akkor jobban tesszük, ha nem csak egy csatornát követünk nyomon, hanem akár többet is egyszerre; így bizonyára nem lesz olyan dolog, amiről lemaradnánk. Persze az információközlésnek a hírbemondás csak az egyik fajtája, nagyon sokan interneten olvasnak híreket, illetve hallgatnak rádiót, de mégis azt hiszem, hogy az újsából informálódnak a legtöbben. Az újságra az egyik legjobb példa a Metropol, amit a metróállomásokon osztogatnak az embereknek ingyen, így utazás közben mindenki kedvére lapozhatja át az újságot.

Visszatérve a tévé adásokra, az emberektől általában azt hallani, hogy az ATV inkább politikai szempontból bal oldalhoz közeli , míg az RTL Klub róbál pártsemleges maradni. A mai napi ATV hírbemondóban szinte csak politikai híreket lehetett hallani, és többnyire csak belföldi hírekről volt szó: például XY lemondott, míg Z helyébe lépett. Ezzel szemben az RTL Klub híradója nem csak belföldi, hanem külföldi hírekkel is foglalkozik; és nem csak a politikai híreket említi meg, hanem beszámol a legfrissebb balesetekről/tragédiákról, sztárok lépéseiről, a jelenlegi tehetségkutatókról, és a most legaktuálisabb eseményről, az ünnepekről. Hiszen mindjárt itt a karácsony.

Nekem az RTL híradója sokkal jobban tetszett, több olyan információ volt benne, ami számomra érdekes volt. Véleményem lehet, hogy a koromból is adódik, hiszen még nem veszek részt a politikai életben. Az ATV híradója viszont leginkább politikai beszámolókat vonultatott fel, éppen ezért az ATV szerintem azt a nézői réteget célozza meg, akinek vagy épp része van a politika alakításában, vagy a munkakörébe tartozik, hogy naprakész információkkal rendelkezzen, vagy éppen szeretne eligazodni a jövőjét érintő változásokban. Míg az RTL inkább a hétköznapi nézőközönséget célozza sokrétű információival, ami nem meglepő, hiszen az RTL Klub egy kereskedelmi csatorna.

Mindkét csatorna műsorában vannak számomra nem tetsző témák. Úgy gondolom, hogy az RTL néha túl sok negatív dolgot mutat be a hírekben, és néha értelme sincs egy-két eseményt közölni. Ezzel szemben az ATV elég nyers, tömör, és lényegretörő, és szerintem kicsit színesebbé tehetnék a híradót. De valószínűleg mindkért csatorna így van jól, ahogy van, mindegyiknek megvan a maga nézőközönsége.

Végül úgy gondolom, hogy nem ajánlom egyik adót sem közvetlen célú hírközlésre. Ha tényleg napra készek szeretnénk lenni a hírekkel, akkor igenis vegyük a fáradságot, nézzünk több híradót, olvassunk többet utána a híreknek, sőt, bátran ajánlanám a külföldi hírközlési weboldalak olvasását. Összességében, az internet, a tévé, az újság és a rádió segítségével mindenki megkaphatja azt az információt, ami számára szükséges. :)

Tussolás és közröhej tárgyává válás, illetve szolid de hasznos információk, avagy az RTL Klub és az ATV híradójának összehasonlítása

Általánosságban az emberek szeretnek tudatában lenni a legfrissebb híreknek, legyen az hazai, vagy világhír. Az viszont korántsem mindegy, hogy melyik tv adónál tájékozódik a néző, ha már ezt a formáját választja a hírközlésnek. Ezért szól most összehasonlításom két csatorna esti híradójáról: az RTL Klub és az ATV hírmondó műsoráról.

A hazai hírek 80%-át manapság csak a negatív hírek teszik ki, ez természetesen meg is látszik mindkét híradó repertoárjában, ám a különbség mégis szemmel látható. Míg az RTL-nél gyakoribbak a balesetekről, balul elsült gyógyszeres kezelésekről szóló adatok, addig az ATV inkább politikai jellegű híreket közöl, ettől függetlenül katasztrófákról is tájékoztatnak, bár érezhetően kisebb mennyiségben. Előbbinél figyelmes lettem már eltussolásra is, egy tragédia kapcsán, melynek szemtanúja voltam, de ez részben a Rendőrség kérésének tudható be. Örömhírekkel mindkét adó esetében aligha találkozunk, 15 hírből körülbelül egynek van pozitív töltete. Az RTL gyakran olyan eseményekről tudósít, amelyek megbotránkoztatóak, vagy pedig olyanokról melyek már-már röhejesnek, feleslegesnek nevezhetőek. A másik csatornáról ez nem igazán mondható el, akit konkrétan ezek a típusú információk érdekelnek, annak megfelelő.

Bakikat is megfigyelhetünk, ezeket is inkább az RTL részéről. Legutóbb például “ a telefonon” kifejezés helyett “ a telcsin”-t írtak, ami nem először fordult elő, már “ a telefonnl”
formában is megjelent milliók előtt a képernyőn. Másfajta elírások is észrevehetőek, ezek általában egy-egy betű hiányában, vagy hozzáadásában láthatóak, szerencsére ilyenek ritkábban történnek.

Összevetve, akinek fontos, hogy tájékozott legyen a hazai és világhírekben is, annak nem elég csak egy híradót szemmel tartani, hiszen mindegyik más és más. Aki viszont megelégszik egy híradó tudosításával, ami elég kevés, a világon történő eseményekhez viszonyítva, az kiválaszthatja a számára megfelelőt, amelyik őt leginkább érdekli.

Ősz

Maga a változás. Elszakadás a régitől és belépés egy újba. Minden átváltozik, átalakul. A fák levetik zöld ruhájukat és színponpás ezerszínű kabátba bújnak, így várva a telet. A betakarítás ideje, amikor felkészülünk a télre és learatjuk a tavasszal elvetett magokat. Learatjuk a munkánk gyümölcseit és megpihenünk, várjuk, hogy újra eljöljjön a tavasz.
Egy átmenet. Új időszámítás következik. A természet felkészül a téli pihenésre, elraktározza értékeit és vár. Vár arra csendre melyet csak ősszel kaphat meg. Sötétebbek és hosszabbak az éjszakák, már nem kel fel olyan korán a Nap, mint régen. Nem kell sietnie sehová sem.
Számomra az ősz újrakezdést és egy kis szomorúságot jelent. Szomorúságot mert el kell búcsúznom a melegtől, de újrakezdést is mert megint megpróbálhatok egy fokkal jobb lenni. Felkészít a hidegre, majd magával hozza azt. Itt van az Ősz, itt van újra...

Az ünnepek

Az év sok ünnepet rejt, s talán ezek fűszerezik életünket. Mindenki áhítattal várja, hiszen nincs is szebb dolog a világon. Sok ünnepfajta létezik, van amelyik boldog és szeretetteljes, s van amelyik szomorú, és fájdalmas emlékekkel teli. Minden ember számára mást jelent az ünnep, s mindenki más ünnepet vár szívből. Különböző érzéseket váltanak ki belőlünk, olyanok mint az ősz, sokszínűek. Telis-tele vannak meglepetésekkel, szépségekkel és csodákkal. Oly gyönyörűek, csodás színeket hoznak szürkés életünkbe. Mosolyt csalnak az arcunkra, vagy éppen emlékezésre késztetnek, buzdítanak, s legtöbb esetben fegyelmeznek.

Minden lélek másképpen testesíti meg az ünnepeket,s minden ünnep mást vált ki belőlünk. A gyermekek az ajándékokat várják, a felnőttek az összejöveteleket, a felhőtlen családi nevetéseket, míg az idősebbek arra vágynak, hogy szívből jövő meglepetéseikkel elhalmozzák a rokonokat.Vágyunk az együttlétekre, az örömökre, a nosztalgikus emlékezésekre, vágyunk arra, hogy testvérként, karöltve harcoljunk egy azonos célért.

Vágyunk arra, hogy tökéletessé tegyük ezeket a napokat, készítjük testünket, lelkünket, koncentrációnkat minden felé szétszórjuk, s eme nagy vágyakozásban néha mégsem vesszük észre azokat az apró szépségeket, melyek valóban csodálatossá teszik az ünnepeket.

Halottak napja

Az én választásom a halottak napjára esett. Ez egy nemzetközi ünnep, amit különböző országokban hagyományaiknak, vallásuknak megfelelően másként ünnepelnek.

Mi magyarok csöndesen emlékezünk meg halottainkról, virágot viszünk a sírra, gyertyát gyújtunk tiszteletükre. A mexikóiak velünk ellentétbe cukor és csokoládé koponyákat nassolnak, napokon keresztül táncolnak, fesztiváloznak, mulatoznak halottaik megemlékezésére. Az amerikaiaknál az úgynevezett „Halloween”-kor a gyerekek ijesztő és vicces jelmezekbe öltözve járják az utcákat házról-házra. A gyerekek bekopogva az ajtón azt kiabálják, hogy: „Csokit, vagy csínyt!” édességet várva. Az idősebbek jelmezbált rendezve ünnepelnek. Nagy jelképe még a töklámpás, Jack-lámpás faragása. A halloweennak ma már nincs vallási háttere inkább csak egy hagyomány, amit nagyban támogat a kereskedelmi- és vendéglátóipar. Kínában a halottak napját júliusban ünneplik és szellemünnepnek nevezik. Ételt, italt visznek a sírhoz, és pénzt is égetnek, hogy a szerettüknek ne kelljen szűkölködnie semmiben a túlvilágon. Ami nagyon furcsa lehet a kínai halotti kultúrában azaz, hogy a temetésen tapsolnak és nevetnek, hogy a halottak ne lássa a szomorúságot.

Én, mint nem vallásos ember vallási szempontból nem igazán érdekel a halottak napja. Ami felkeltette a figyelmemet ebben az ünnepben az a sok legenda, monda és hagyomány, ami körül veszi. Én az amerikai halottak napját részesítem előnybe, mert itt tetszik leginkább az a misztikus háttér, ami körül veszi ezt a napot. Szerintem bármikor megemlékezhetünk szeretteinkről, nem kell egy kiemelt nap az évben, mikor ezt megtehetjük. Mintha ez egy engedély lenne, arra, hogy na most gondolhatsz rájuk, de az év többi napján nem.

Ünnep

Minden ünnepnek megvan a maga szépsége, és hangulata, melyek mindenkinek más és más jelentősséggel bírnak. Világszerte a karácsony a legnépszerűbb mind közül, lehetőség szerint ekkor gyűlik össze a család összes tagja. Számomra is ez a legszebb ünnep, mind családi, mind nemzetközi esemény szempontjából.

Már az ősz beköszöntével ott van a levegőben az a bizonyos karácsonyi hangulat, ami időközönként engem is hatalmába kerít. Néha örömködve, néha pedig szomorúan gondolok bele, hogy még csak szeptember közepe van. Örömködve gondolok rá, mert nincs itt a hónapokon át tartó fagy, és mert még nem érkezett el az ünnepi sürgés-forgás, valamint a vele járó bonyodalmak ideje, és szomorúan, mert minden évben lelkesedve várom, mikor léphetek ki az utcára, és nézhetek szét a hófödte autók között, vagy mikor sétálhatok el a város nevezetes terein, ahol a kellemes hangulatú karácsonyi vásárok kerülnek megrendezésre minden évben. De amikor észbekapok, hogy odáig még jó pár hónap fog eltelni, izgatottságom értelmét veszti.

De viszont mikor már valóban betér hozzánk az ünnep, csak a melegség érzése tölt el. Kétszeresen, hiszen a születésnapom is ekkor van, ami részemről azért is különleges, mert a december, mint olyan, az engem leginkább jellemző hónap. Idén töltöm be a 18. életévemet, így az idei karácsony lesz az egyik legemlékezetesebb az eddigiek közül.

Első feladat

Íme, itt az első feladat:

Téma: Ünnep

Műfaj: Leírás

Terjedelem: Legalább 3 bekezdés, 15 sor

Stílus: Klasszikus

Hangnem: Lírai, személyes

Határidő: 2011. október 31. éjfél

Iránymutatás: Az ünnep több jelentésben is értelmezhető. Hagyományos értelemben, családi síkon, nemzeti síkon, vagy akár egyedi felfogásban. Szabadon értelmezhetitek, de mindenképpen személyes módon tegyétek, a hangulatra, érzelmekre koncentráljatok, ne eseményekre!

Jó munkát!:)

Megfér-e egy helyen a biztonság és a kultúra?

,, Még csak 15 éves vagy! Mégis mit vársz tőlem kislányom? Vajon elengedlek ebben a mai világban szórakozni? Szó sem lehet róla˝ - Hangzik a válasz az anyuka szájából. Talán mindenki számára ismert volt ez a mondat.
Sokak szerint mára már a fiatalok kultúrált és biztonságos szórakozása megoldott probléma Magyarországon.
Én nagyon is ellenkeznék ezzel a véleménnyel. Élő példa a januári West-Balkán nevezetű szórakozóhelyen történt tragédia. Három fiatal lánynak kellett meghalnia a szervezők hibájából, akik nem gondoskodtak megfelelően a biztonságról. Én biztosan nem engedném el a gyermekemet olyan szórakozóhelyre, ahol az életük veszélybe kerülhet. Persze, az is gond, hogy a szülők nem tudnak hol tájékozódni, ha ilyen kérdések merülnének fel bennük. A clubok honlapjai ugyanis nem teszik közzé azt, hogy egy este alatt hány biztonsági ellenőr lesz majd szolgálatban. Általában mindenki név alapján ismeri ezeket a helyeket. Persze sajnos sokszor esünk abba a hibába, hogy a hírnévnek köszönhetően az ismert clubokat biztonsággal és kultúrával párosítjuk.
Szerintem a biztonságot és a kultúrát szét kell sajnos választanunk. Kevés olyan hely van, amelyről elmondható egyszerre mindkét pozitívum. A kultúrált helyből azért van néhány, de tudni kell róluk, hogy igen drágák. Sajnos olyan világban élünk, ahol pénzre van szükség egy jó kis esti kikapcsolódáshoz. De ha már megvan a színvonalas hely, akkor még közel sem biztos, hogy épségben hazaérkezünk. Nem csak olyan biztonságra kell gondolni, ami a
West-Balkánban nem volt meg, hanem a drogokra is. Rengeteg helyről terjed pletyka, hogy a fiatalok italába drogot csempésznek, majd a kábítószer hatása alá került, főleg lányokat megerőszakolják. De találkozhatunk pusztán olyan helyzetekkel is, hogy az embert kirabolják. És végül a legfontosabb, ami nem megoldott gond, az a mindenki számára biztosított biztonságos hazajutás. Ugyanis az éjszakai busz, illetve vonat járatok teljesen mértékben veszélyesnek nyilváníthatóak. A rablók vagy gyilkosok ellen még a buszvezetők, vagy a kalauzok sem tudnak védekezni.
Persze most ezzel a rémisztő valósággal senkit sem akarok elrettenteni a bulizástól. Szórakozni, táncolni, énekelni és kikapcsolódni igen is kell! Legjobb tanácsom az, hogy mindenki nagyobb társasággal érkezzen a szórakozóhelyre és a lányok ne legyenek lengén öltözve, így már is csökkenthetjük a bajba keveredés esélyét.
Régen is jártak az emberek nagyobb összejövetelekbe, ahol szintén ittak alkoholt, de valahogy mégis másképpen. Tudtak mértéket tartani, valamint tiszteletet tanúsítani más, akár idegen emberekkel szemben is. Itt olyan esetet hoznék fel példaként, amikor egy idegen férfi táncol egy nővel ismeretség nélkül, és testileg erőszakosan érintkezik vele, magyarán fogdossa. Ha szüleinket megkérdezzük azelőtt nem voltak ilyen esetek. Sokat változtak a bulik, véleményem szerint eléggé elvadultak.
Meglátásom az, hogy csak rosszabbodni fog a helyzet, éppen ezért mindenki nagyon vigyázzon magára, valamint jól válogassa meg a szórakozóhelyet és a társaságot, akikkel kikapcsolódni szeretne a szürke hétköznapokból. Ja, és nem árt beszerezni egy gázsprayt a hazafelé útra.
Garancia arra, hogy épp bőrrel megússzuk a dolgot az, ha házibulit választunk.

Szórakozás?!

Ma Magyarországon a fiatalok kulturált és biztonságos szórakozása megoldott. Habár a West-Balkánban történt tragéia óta valamelyest javult a helyzet, ez a probléma továbbra sincs orvosolva. Szerintem napjainkban sok szülőt és szórakozni vágyó fiatalt aggaszt a tény, hogy kulturált, biztonságos szórakozáshoz kisebb vagyon kell. Elég csak megnéznünk a jobb szórakozóhelyek árait. Van olyan, ahol egy üveg ásványvízért akár 600 Ft-ot is elkérnek. Ezek után sok fiatal meggondolja, hogy megéri-e szórakozni menni. Esetleg keresnek olcsóbb helyet, ahol azonban a biztonság hagy némi kívánnivalót maga után. Habár a kulturáltabb - és nem mellesleg drágább - szórakozóhelyeken jobban ügyelnek a biztonságra, a kisebb és mondjuk külvárosi szórakozóhelyeken a biztonságos bulizás kérdése ugyanúgy megoldatlan.
Számos tragédia történt már Magyarországon. A legaktuálisabb a West-Balkánban történt baleset. Három fiatal lány fizetett súlyos árat a szervezők gondatlansága, pénzéhsége. Míg szüleink idejében a szórakozás tényleg arról szólt, hogy minőségi szolgáltatást kapjanak relatíve kevés pénzért, ma ez teljesen a visszájára fordult. Tömegnyomor, party-drogok, töménytelen mennyiségű alkohol, nagy valószínűséggel ez vár a ma szórakozni vágyó fiatalokra és felnőttekre egyaránt. Vegyünk egy másik példát. Marian Cozma, a veszprémi kézilabdacsapat tagja néhány barátjával együtt elment ünnepelni egy kocsmába. A hírek szerint senkinek nem ártottak, nem inzultálták a vendégeket, az este mégis a 26 éves sportoló életébe került. Talán rosszkor volt rossz helyen, vagy csak egyszerűen nem volt szimpatikus valakinek. Vajon mi a garancia, hogy velünk, gyerekeinkkel nem történnek meg ezekhez hasonló tragédiák? Napjainkban sok szülő úgy gondolja, inkább több pénzt áldoz gyereke szórakozására, minthogy az éjszakai híradóból értesüljön gyermeke haláláról. Az anyagi oldal rengeteg problémát vet fel. Ott vannak a RAVE bulik, a nagyrészt illegális szervezésű helyek, többnyire szokatlan helyeken, például elhagyatott gyárépületben, szerelőcsarnokban, vagy akár a szabad ég alatt rendezett rendezvények, amik valószínűleg olcsóbbak, mint a hivatalos party-k, de sokkal veszélyesebbek. A másik nagy probléma a fiatalok mérték nélküli alkoholfogyasztása. Ittas vezetés, balesetek, alkoholmérgezés, egy éjszaka a detoxon és még sorolhatnám a kellemesebbnél kellemesebb következményeket, de úgy gondolom felesleges. Jómagam próbálok odafigyelni arra, hogy milyen helyre megyek el szórakozni, mi az ami még belefér, és arra, hogy hol a határ. A különböző zenei stílusok kedvelőinek eltérő lehetőségei vannak arra, hogy kieresszék a fáradt gőzt.
Sajnos sok fiatal úgy gondolja, hogy ha nem tudnak eljárni szórakozni, nincs rá pénzük, akkor kirekeszti őket a társaság, amibe tartoznak, ha nem bírják az alkoholt már puhányok, ha nem próbálnak ki drogokat, nem is "igazi emberek". Számomra hajmeresztő a tény, hogy a fiatalok többségének a szórakozás kimerül abban, hogy elfogyasszanak annyi alkoholt, amennyit bírnak, és minnél több skalpot szerezzenek. És úgy gondolom, ez a helyzet csak rosszabbodni fog.

Gyilkosok és áldozatok...

"Nem a rendszer, a társadalom az oka. A pénz. Erről van szó. Minél finomabb valami, annál több pénzért lehet hozzájutni, s a szíve mélyén mindenki ínyenc. Vagy ellenáll, vagy nem. A probléma csakis akkor oldódik meg, ha megvalósul egy emberek nélküli társadalom. Ugyanis, ahol csak két ember is van, az egyik biztos kalmárkodni kezd." /Vavyan Fable/

2011.01.16 Három fiatal lányt tapostak halálra egy budapesti szórakozóhelyen. Mikor este elindultak otthonról a szüleik teljes nyugalommal hajtották álomra a fejüket, mondván a lányaik csak bulizni mentek. Minden fiatal jár bulizni. Hétvégenként több ezer fiatal szállja meg a szórakozóhelyeket a 13 évestől a 30 évesig. A legtöbbjük nagy mennyiségű alkoholt fogyaszt. Egy 20-30 éves embernek senki nem tiltja ezt meg, hiszen már nagykorú, vehet alkoholt és cigarettát is. Egy 13-16 éves gyereknek nem szabadna se alkoholt se cigarettát adni, de olyan helyre se szabadna engedni, ahol ilyesfajta „kísértésnek” ki van téve. Ha már a szülők nem figyelnek oda a gyermekeikre,vagy mert azt hiszik, hogy olyan világban élünk mikor még ők voltak fiatalok, vagy (ami rosszabb) hogy nem figyelnek oda rájuk. Ilyenkor kellene, hogy életbe lépjen az, hogy mielőtt egy szórakozóhelyre belépnek elkérjék a személyi igazolványukat és ha nem múltak el 18 évesek akkor nem szabadna beengedni őket. Ha egy kocsmáról beszélünk, ott általában nem szoktak az ajtónál személyit kérni, viszont mikor a fiatal kikér egy korsó sört, vagy valami töményet akkor meg kellene érdeklődni a korát. Vagy beszélhetünk itt arról is, hogy ha egy fiatal kint mászkál éjszaka az utcán akkor a rendőrök a legtöbb esetben egy szó nélkül elmennek mellette. Nagyon kevés esetben állítják meg és igazoltatják. A pénz és a konfliktusok elkerülése, a kényelem a legfontosabb. Inkább vállalják a felelősséget, a rizikót az emberek, hogy ha ellenőrzés lesz akkor megbüntethetik őket, vagy ne adj isten, valaki miatta kerül a detoxikálóba tizenvalahány évesen. A pénz az úr a szórakozóhelyeken (is) és nem mások biztonsága, testi épsége. Számomra felfoghatatlan az, (gondolok itt a West Balcán nevű szórakozóhelyen történt incidensre) hogy valaki képes pár millió forintért embereket megölni, vagy akár életveszélyes helyzetekbe sodorni. Akár beszélünk itt az alkoholról, a drogokról, vagy arról hogy több pénz reményében képes beengedni több száz embert, köztük gyerekeket is egy olyan helyre ahol negyed annyi férőhely van. Úgy gondolom, hogy egy szülő nem tilthatja meg a gyerekének azt, hogy elmenjen bulizni, mert ha a gyereknek olyan természete van megszökik, hazudik csak azért, hogy a barátaival együtt a nagyok közé tartozzon. Egy szülő a konfliktus elkerülése végett inkább enged. Szerintem nem kellene. Egy ilyen éjszaka egy ilyen világ nem gyereknek való hely. A biztonság a tragédia óta valamilyen szinten nőtt. Gusztustalannak tartom, hogy három embernek kellett meghalnia azért, hogy elkezdjék ellenőrizni a szórakozóhelyeket.

Botrány a biztonságért

Napjainkban az egyik nagy kérdés a sok közül, hogy a fiatalok szórakozásának biztonsága vajon megoldott-e.

Valószínűleg mindenki hallott a tavaly ősszel történt West Balkáni balesetről, amelyben 3 fiatal lány meghalt és többen meg is sérültek. Ez többek között annak is volt köszönhető, hogy a megengedettnél 10x többen voltak az épületben és valami nagy pánikot keltett és az ijedt tömeg csak magával törődve elkezdett a kijárat felé futni. Egyetlen egy vészkijárat volt az egész szórakozóhelyen, ami igazából a bejárat volt. Ezek után az események után a legtöbb szórakozóhelyen biztonsági ellenőrzést tartottak, és nem egy helyen találtak szabálytalanságokat, mint például a vészkijárat eltorlaszolása, lejárt poroltókészülékek és még sorolhatnánk. Valóban egy ilyen „katasztrófának” kell történnie ahhoz, hogy észbe kapjon az ország, már csak ahhoz, hogy ellenőrizze a szórakozóhelyeket? Hát ezek szerint a válasz igen.

Az elmúlt hónapok folyamán azonban az ellenőrzéseknek köszönhetően a szórakozóhelyek biztosítása megnőtt, a megengedettnél több embert nem engednek be, és a megengedettnél alacsonyabb korú fiatalokat is elküldik. Viszont nem egy szórakozóhelyen látni azt, hogy ha egy fiatalkorú lánynak/fiúnak idősebb párja van, kérdés nélkül, a személyi adatok ellenőrzése nélkül beengedik őket. Ezzel még nem is lenne gond, de a mai fiataloknál nem ritka az alkohol mérték nélküli fogyasztása, és a pultosok rendszerint nem nagyon törődnek az ember testi épségével, csak azzal, hogy menjen a bolt. Persze nem szabad általánosítani, vannak olyan helyek, ahol mindig odafigyelnek az emberek testi épségére, és nem csak az alkalmazottak, de a vendégek is. Ilyen szórakozóhely például a Zöld Pardon. A kisebb helyeknek általában kisebb a vendégtábora, de a vendégek többnyire állandóak és a legtöbb ember már ismerik annyira egymást, hogy odafigyeljenek a másikra.

Zöld Pardon

Összességében tehát elmondható az, hogy a fiatalok szórakozása a West Balkáni incidens óta biztonságosabb lett, az emberek jobban odafigyelnek egymásra, és a szórakozóhelyek igyekeznek a biztonsági intézkedéseknek a legjobb tudásuk és lehetőségük szerint eleget tenni.

Szórakozási formák napjainkban

Ma Magyarországon a fiatalok kultúrált és biztonságos szórakozása megoldott. Napjainkban ezzel az állítással az emberek többsége nem igazán ért egyet és velük egyet én sem, ugyanis a fiatalok bulizási szokásai igencsak megváltoztak az utóbbi évtizedben. Régebben, még szüleink, nagyszüleink idejében a szórakozás sokkal visszafogottabb formája volt népszerű. Annakidején suli után a tinédzserek beültek egy kellemes kávézóba vagy teaházba és órákon keresztül beszélgettek jó zenék mellett esetleg egy traubi vagy meggy márka kíséretében. Hétvégenként általában mindenki moziba, színházba, kiállításra ment vagy csak kint biciklizett a barátaival a jó levegőn, esetleg kirándultak az osztálytársakkal, közeli ismerősökkel. Régebben a gimnazisták ugyanannyi időt töltöttek el szórakozással, mint ma, csak azzal a különbséggel, hogy időben elaludtak, és reggel fel tudtak ébredni. Ellenben ma úgy áll a dolog, hogy egy diszkóban éjfél körül kezdenek megmozdulni a fiatalok, hajnalig mulatnak és másnap délig alszanak. Sajnos a fiatalabb korosztály már szinte csak ezt a szórakozási formát ismeri, amivel alapjáraton nem is lenne semmi gond, csakhogy a bulikat sokan már el sem tudják képzelni töménytelen mennyiségű alkohol, drog és más tudatmódosító szerek használata nélkül. Éjjel elmennek egy neves szórakozóhelyre, általában diszkóba, ahol ájulásig isszák magukat és rosszabb esetben reggel fogalmuk sincs arról, hogy hol ébrednek. A mai tizenévesek már nem ismerik mi az, hogy ha két egymáshoz közel álló ember kimegy a közeli parkba egy nagy sétára, vagy megnéznek egy érdekes képgalériát, netán színdarabot egy szabad délutánon. Az utóbbi években már moziba sem járnak az emberek mióta betört a piacra az internet hozzáférés, a DVD író, na és persze a házimozi rendszer. De ha már a filmnézésről van szó, a kamaszok számára már nem létezik más a horror filmen, akción és más agyromboló animációs agyamentségeken kívül. A XXI. században a komolyabb ismeretterjesztő és hasznos filmek már csak néhány felnőtt számára érdekesek. A gyerekeket inkább már csak a haszontalan, sőt inkább káros számítógépes játékok és az internet világa köt le, míg a kicsit nagyobb korosztályt vagyis a serdülőkorban lévőket a féktelen és felelőtlen bulizás, alkohol –és drogfogyasztás, balhés társaságok és szexuális kalandok foglalkoztatnak. Persze vannak kivételek, bár ezeket a tiniket társaik általában kiközösítik és lenézik, aminek következménye sokszor az, hogy magukba fordulnak és félénkek lesznek. A kiskorúak már nem is ismerik az olvasás vagy a klasszikus zene adta élményeket, sőt inkább csak kinevetik azokat akik ebben örömüket lelik, pedig egy jó könyv egy pohár meleg tea vagy kávé kíséretében csodákat tehet az ember fáradt idegeivel.
Sajnos napjainkban a gyerekek figyelmetlen és meggondolatlan szórakozásai miatt egyre gyakrabban történnek diszkó balesetek és ennek következményeként tragédiák, mint például a 2011. január 15.-én a Nyugati téri West Balkán szórakozóhelyen kialakult káosz esetében is, ahol 3 fiatal lány is életét vesztette. A szerencsétlenség körülményei a mai napig nem tisztázódtak, de valószínűleg a pánikhelyzet kialakulásában nagy szerepet játszhatott a szeszes ital és kábítószer fogyasztás is. Ám ma egyre többször hallunk arról is, hogy buli után a fiatalok többen is ittas állapotban kocsiba ülnek és elindulnak hazafelé, aminek általában az lesz az eredménye, hogy soha nem érnek haza, mert karamboloznak illetve nekimennek egy oszlopnak vagy esetleg egy árokban kötnek ki az út szélén felborulva. Ilyenkor nem szeretnék azoknak a szülőknek a helyében lenni, akiket a baleset után felhívnak és fájdalmasan közlik velük, hogy a legféltettebb kincsük többé már nem fog hazatérni. Nem véletlen tehát, hogy ma legfőképp Magyarországon a szülők ennyire féltik gyerekeiket és minél inkább próbálják őket a bulizástól távol tartani, amit persze a kamaszok teljesen másképp élnek meg.
Így tehát nem véletlen, hogy a XXI. század egyik legfontosabb kérdése a fiatalok biztonságos szórakozásának lehetőségeivel kapcsolatos, hiszen a meggondolatlan bulizások már éppen elég áldozatokat követeltek.
Véleményem szerint a gyerekeket már kiskoruktól kezdve arra kellene tanítani, hogy minél többet sportoljanak, legyenek a jó levegőn és ebben leljék meg örömüket és ne azzal kössék le a felesleges energiáikat, hogy meggondolatlanul, mások befolyásolására olyan veszélyes bulikba járjanak, aminek könnyen rossz vége lehet. Úgy vélem, hogy nemcsak Magyarországon, de a világ más részein is igen csak sok problémát vet fel a fiatalok szórakoztatása, de szerintem ez a fajta probléma enyhíthető lenne, ha több olyan létesítményre költenék a pénzt, ami valóban hasznos az emberek és elsősorban fiatalok számára, mint például stadionok, sportcsarnokok, kalandparkok és valóban a kultúrával kapcsolatos épületek, vagyis kiállítások, galériák, koncerttermek finanszírozásával.
Szerintem fokozottabb ellenőrzéssel és odafigyeléssel a szórakozóhelyeken történő problémák is orvosolhatók lennének, mert amit a leginkább elhanyagolnak az ilyen bulik alkalmával az pedig a korhatárok betartása.
Összességében igencsak szomorúnak tartom azt, ami a kiskorúakkal történik az éjjeli kiruccanások alkalmával és úgy gondolom, hogy egy tizenéves embernek még nincs itt az ideje, hogy mások befolyásolása miatt és felelőtlenségből olyan maradandó károsodásokat szenvedjen, ami az egész további életét pokollá teheti vagy rosszabb esetben többé ne térhessen haza egy ártalmatlannak tűnő buliból.