A halálbüntetés alkalmazásáról mind a mai napig éles társadalmi és politikai viták folynak, vagyis hogy helyes-e az alkalmazása avagy sem. Szerintem ez nem egy olyan egyértelmű dolog, amiről az embereknek határozott véleménye van, ugyanis ez a legsúlyosabb büntetési forma, melynek végeredménye a bűnösnek ítélt személy életének kioltása és ugyebár alapvetően az élethez mindenkinek joga van. A halálbüntetés a régebbi korokban elrettentés céljából gyakran kínzással is párosult és nyilvánosan történt, ezenkívül politikai ellenfelekkel, vagy ártatlan emberek tömegeivel is elkövették. Ezt a büntetési formát ugyan már Magyarországon eltörölték, ám számos országban még a mai napig alkalmazzák.
Az én véleményem az, hogy ezt a legszigorúbb büntetési formát csak rendkívül kivételes esetekben szabadna csak végrehajtani, mert ahhoz hogy valaki életét kioltsák annak az illetőnek valami olyan borzalmas tettet kellene elkövetnie amivel nem méltó az életre és végérvényesen bűnhődnie kell, ám számos esetben a halálbüntetést szerintem nem volna szabad alkalmazni. Véleményem szerint ha a bűnöst bezárják 30-40 évre egy sötét cellába, az sokkal nagyobb büntetés számára, mint sima egyszerűséggel kioltani az életét.
Mondhatnám azt is, hogy aki megölt egy gyereket vagy egy másik embert, az szenvedjen és pusztuljon, de vajon ez helyes út lenne vagy inkább egy érzelemvezérelt döntés?
Amikor azt mondják: Ha a maga gyereke halna meg, maga mit tenne?, Olyankor arra gondolok, hogy valószínűleg eluralkodnának rajtam az érzelmeim, és nagy eséllyel hoznék egy helytelen döntést. Nagy eséllyel legszívesebben megölném a tettest. De ezzel nem éleszteném fel a gyerekemet.
A gyilkos elvenné a gyerekemtől azt a lehetőséget, hogy az élet nyújtotta tapasztalatokat feldolgozza és nem utolsó sorban megfosztaná őt a létezés örömétől.
De ha belegondolok, másrészről pedig ott van egy szánalmas és érzelmileg labilis ember. Ott van egy gyerekgyilkos, aki mindeddig nem adott lehetőséget magának a fejlődésre. Én szánom a gyilkost, mert ő egy senki, aki nem tud semmit, nincsenek benne igazi érzelmek. Benne csak düh van és keseredettség, neki nincs meg az intelligenciája a szépség meglátásához.
Öljem meg a gyilkost és legyek magam is gyilkos? Én ebben nem látok pozitív értéket.
Szerintem ezeket a szerencsétleneket börtönbe kellene zárni jó pár évre és terápiás módszerekkel szembesíteni őket tetteikkel. Pszichológiai eszközökkel rá kellene őket ébreszteni a mély igazságra, mely szerint a másik ember tulajdonképpen mi magunk vagyunk. Ha ezt el tudnánk érni, akkor ezek az emberek bűnösségük tudatába pusztulnának bele.
Egyszóval nagyon nehéz a halálbüntetéssel kapcsolatban állást foglalni, hiszen ha az ember mélyebben belegondolja magát egy olyan helyzetbe, hogy mi történne akkor ha például az egyetlen gyermekét megölnék meg akkor talán egyértelmű választ tudnánk magunknak adni, de mi a helyzet akkor ha mondjuk a saját édes gyermekünk ontja ki más életét, még akkor is ha esetleg az nem szándékosan történt. Ugye így már nem olyan egyszerű a válasz? Hiszen az én gyermekem hiába is ölt meg egy másik embert, attól ő még az én vérem és egyetlen kincsem marad és semmi esetben sem engedném, hogy csak úgy elvegyék tőlem.
Na de mi a helyzet akkor ha például valaki önvédelem céljából öli meg a másikat? Természetesen az egy más helyzet, de a lényeg nem változik, vagyis, hogy emberölésről beszélhetünk ebben az esetben is, ám általában a tetteseket nem ítélik halálra. Mindenesetre a halálbüntetés kérdése mindenkit mindenhol foglalkoztat és mindenkinek más elképzelése van róla, de szerintem ez így természetes. Személy szerint én örülök annak, hogy Magyarországon eltörölték ezt a büntetési formát, bár az is lehet, hogy ha még lenne akkor sokkal kevesebb szörnyűség és tragédia történne kicsiny országunkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése