2012. március 21., szerda

Én és a könyv

Én és a könyv
Amikor az ember még kisgyerek, nem tud olvasni. Ilyenkor a szülei, vagy idősebb testvérei olvasnak fel neki - általában - meséket. Ezek az elbeszélések lehetnek viccesek, rémisztőek, de inkább tanítóak, és olykor tanulságosak szoktak lenni, valamint még gyerek fejjel is megérti az ember a cselekmény mögé rejtett üzenetet. Óvodában és még első osztályban is hallhattunk ilyen történeteket, mint pl.: a Mátyás király köré szőtt legendák, vagy a népmesék is.
Kisiskolás koromban olvastam el először egyedül egy könyvet. Ez az olvasmány elég szórakoztató volt számomra, és amikor a végére értem egy jóleső érzés töltött el. Aztán jött a kötelező olvasmányok időszaka... Ebben az időben volt egy pár olyan mű, amit nem tudtam befejezni, annyira untatott a dolog. pl.: Az Egri csillagok. Később jött a bizonyos Harry Potter-láz, ami az elején nem foglalkoztatott, de később engem is bekebelezett. 6 részt el is olvastam belőle és nagyon élveztem ezeket.
Mostanában Rejtő Jenő által írt könyveket olvastam, és megtetszett az, ahogyan leírja történeteit. Kellően humoros, mégis izgalmas és "akciódús" műveket lehet nála fellelni. Én szeretek olvasni, ha valóban van hozzá kedvem, és nem kötelező jelleggel akarják rám kényszeríteni, különben a felhőtlen szórakozásból, és a szürke hétköznapokból való kikapcsolódásból egy nagy nyűg lesz, ami a lényegtől fosztja meg az olvasót. Ha könyvválasztásról van szó, általában a szerző, a cím, illetve a téma dönti el nálam, hogy melyik iromány a legmegfelelőbb. Szeretnék most is többet olvasni, de sajnos nemigen van rá időm a nagy rohanás, és a sürgés-forgás közepette.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése