Előítéleteinket és ellenszenvünket a franciákkal szemben már a Trianon is megalapozta. Innentől kezdve bármit tesz, gondol, alkot ez a nép már nem lehet jó. Nem értjük például, hogy a francia gasztronómia miért van vezető helyen , hiszen nem fűszereznek, nem főzik meg rendesen az ételeiket. A francia híres, drága sajtok nagy általánosságban büdösek. Ha már francia gasztronómia, akkor a csigáról is érdemes kicsit beszélni. Hogyan lehet megenni egy állatot ami nyálkás, a földön csúszik és ráadásul kártékony is? Büszkék a bagettre és a croissantra, pedig körülbelül ennyi péksüteményük van összesen. Az emberek arrogánsak, nem segítőkészek, törtetőek, bunkók. Nem képesek megszólalni más nyelven csak és kizárólag franciául. Tehát sajt, csiga, Trianon, baguette croissant, Eiffel torony és nagyképű emberek. Ez a legtöbb magyar ember gondolata a franciákról, és magáról Franciaországról.
Én szeretném ennek az egésznek az ellentettjét bebizonyítani. Lehet, hogy egy kicsit elfogult vagyok, de én nagyon szeretem a francia embereket és az országot is. Soha nem voltak előítéleteim velük szemben, mert soha nem alapozok a pletykákra. Elsősorban szeretném azt leszögezni, hogy a franciák utálják az Eiffel tornyukat, mivel bármilyen ablakon kinézel Párizsban ez az első dolog amit meglátsz. Egy hatalmas vasrakásnak tartják. Hogy egy francia költő szavaival éljek „ A kedvenc éttermem bent van az Eiffel toronyban, mert ez az egyetlen hely Párizsban ahonnan nem látom.” Hatalmas hangsúlyt fektetnek az étkezésre. Fő étkezéseik délben és este vannak. Reggelire maximum egy croissant esznek egy kis teával , kávéval. Imádom azt, hogy mikor az étkezés van az egész család leül egy asztalhoz és együtt esznek akár 2 órán keresztül is. Szinte kivétel nélkül mindig esznek előételt, levest, főételt és utána gyümölcsöt, desszertet, joghurtot. A pezsgő vagy bor elengedhetetlen kelléke az étkezéseiknek. A csiga általában előételként szolgál, bár én ettem már raguként is. Nem tudom hogy a magyarok miért undorodnak attól, hogy megegyék a csigát, abba nem gondolnak bele hogy mondjuk a pacal miből készül? Vagy mikor sült vért eszünk egy disznóvágáson. Ezek ugyan olyan dolgok szerintem. A francia emberekről meg csak annyit, hogy velem soha nem voltak bunkók. Mindig segítőkészek voltak bárhol is voltam. Mikor hallották hogy külföldi vagyok az első dolguk az volt, hogy angolul szóltak hozzám. Mindig türelmesen végighallgatták, ha franciául makogtam nekik valamit. Egy francia fiú azt mondta nekem egyszer, hogy ők nagyon szeretnének nyelveket tanulni, de erre nincs lehetőségük, mivel a francia állam azt mondja, nincs rá szükségük hiszen a francia egy világnyelv. Egy héten van 2 angol órájuk és ez minden, de nekik ez nem elég ahhoz hogy elsajátítsanak jól egy idegen nyelvet. Az iskolában nem tanítanak nekik más történelmet csak a sajátjukat és például azt sem tudják h mi volt az a Trianon, miért volt és hol. Büszke vagyok arra, hogy megismertem ezeket az embereket és nagyon szerencsésnek is mondhatom magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése