Manapság a technika rendkívül gyorsan fejlődik. Ezzel kapcsolatban gyakran feltesszük magunknak azt a kérdést, hogy hol az a határ ahol megáll a tudomány, és meddig fejlődhet ez az egész. A legáltalánosabb jövőkép az a mindenki által elképzelt robotok és emberek lakta világ, ami talán nem is olyan távoli, mint amilyennek hisszük. A kérdés csak az, hogy mekkora szerep jut a robotoknak, és mekkora marad az embereknek. Már biztos valamennyien láttunk különböző futurisztikus science-fiction filmet, ami a robotok és az emberiség szerepvállalásával foglalkozik. Ilyen például az Én a robot c. film, amely Isaac Asimov híres regénye alapján készült, avagy a milliók által kedvelt Star Wars, George Lucas zseniális alkotása. Ezek a filmek mind azt mutatják, hogy a jövőben a robotok lehetnek a munka eszközei, és még gyakrabban a munka végzői is. De hol van az a pont, ahol meglehet húzni a határt az emberi és a mechanizált szerepvállalás között.
Elképzeléseink szerint a robot „ideál”, az pontos, gyors, nem hibázik, és mindig engedelmes. Arra készülnének, hogy megkönnyítsék mindennapjainkat minden téren. Ha kell építőiparban, otthon a konyhában, vagy a boltokban bármely szerepben. Ellenben vannak ezeknek hátulütői is. A fő probléma az, hogy ha egy robotot alkalmazunk a munkában, akkor az emberi képességek háttérbe szorulnak, mivel egy robot sokkal precízebben és gyorsabban dolgozik, mint az ember és pihenőt se kell adni nekik mivel nem fáradnak el. Ezzel szemben ott van az a probléma, hogy megnő a munkanélküliség, mivel a robotok egyre inkább kitúrják az embereket a munkahelyeikről. Viszont egy robot soha nem fog olyan ítélőképességgel és rálátással rendelkezni, mint egy ember. Ezáltal például a rendőri, az óvónői és az orvosi állások megmaradnak, mint ember végezte feladatok, valamint új munkakörök nyílnak a robotok karbantartására és fejlesztésére, ami esetlegesen helyet adhat a munkahely nélkül maradtak számára.
Van azonban több teória is arra, hogy milyen módon lehetne még hasznosítani a robotokat. A Hasonmás c. film egy elrettentő példát mutat arra, hogy az emberek milyen lustává lesznek, hogyha minden automatizált lesz. Az emberek csak otthon fekszenek, és nem csinálnak semmit, miközben a hasonmás robotjuk helyettük megy el dolgozni, vásárolni és szórakozni is. Ez is mutatja, hogy a gyarló ember, miként küld mást maga helyett még szórakozni is csak azért, hogy semmit ne kelljen csinálni.
Az Én a robot c. filmben az egyszerűbb állásokat, mint pl. a postás vagy a közterület fenntartó, már robotok töltik be, fenntartva az egyensúlyt az emberi és a roboti szerepvállalás között. Így nincs munkanélküliség, viszont a robotok könnyítik a munkák folyamatát. Valamint a filmben még nagy szerepet kap egy olyan robot, amelyik rendelkezik mesterséges intelligenciával, azaz gondolkozik, tanulja a gesztusokat, és az érzéseket. Ha a világ idáig fajulna, hogy egy robotot emberi érzelmekkel látunk el, talán a robotok majdnem hogy semmivel se lennének jobbak az embernél, sőt még veszélyesebbek is lennének. Egy robot, amely nem fárad el, nem érez fájdalmat, ellenben feldühödhet és ámokfutásba kezdhet félelmetes. Ez már azt a határt súrolja, amelyet az ember már jobb, ha nem közelít meg, mert egy felelőtlen döntés, akár milliós nagyságú emberi életet is fenyegethet.
Elképzeléseink szerint a robot „ideál”, az pontos, gyors, nem hibázik, és mindig engedelmes. Arra készülnének, hogy megkönnyítsék mindennapjainkat minden téren. Ha kell építőiparban, otthon a konyhában, vagy a boltokban bármely szerepben. Ellenben vannak ezeknek hátulütői is. A fő probléma az, hogy ha egy robotot alkalmazunk a munkában, akkor az emberi képességek háttérbe szorulnak, mivel egy robot sokkal precízebben és gyorsabban dolgozik, mint az ember és pihenőt se kell adni nekik mivel nem fáradnak el. Ezzel szemben ott van az a probléma, hogy megnő a munkanélküliség, mivel a robotok egyre inkább kitúrják az embereket a munkahelyeikről. Viszont egy robot soha nem fog olyan ítélőképességgel és rálátással rendelkezni, mint egy ember. Ezáltal például a rendőri, az óvónői és az orvosi állások megmaradnak, mint ember végezte feladatok, valamint új munkakörök nyílnak a robotok karbantartására és fejlesztésére, ami esetlegesen helyet adhat a munkahely nélkül maradtak számára.
Van azonban több teória is arra, hogy milyen módon lehetne még hasznosítani a robotokat. A Hasonmás c. film egy elrettentő példát mutat arra, hogy az emberek milyen lustává lesznek, hogyha minden automatizált lesz. Az emberek csak otthon fekszenek, és nem csinálnak semmit, miközben a hasonmás robotjuk helyettük megy el dolgozni, vásárolni és szórakozni is. Ez is mutatja, hogy a gyarló ember, miként küld mást maga helyett még szórakozni is csak azért, hogy semmit ne kelljen csinálni.
Az Én a robot c. filmben az egyszerűbb állásokat, mint pl. a postás vagy a közterület fenntartó, már robotok töltik be, fenntartva az egyensúlyt az emberi és a roboti szerepvállalás között. Így nincs munkanélküliség, viszont a robotok könnyítik a munkák folyamatát. Valamint a filmben még nagy szerepet kap egy olyan robot, amelyik rendelkezik mesterséges intelligenciával, azaz gondolkozik, tanulja a gesztusokat, és az érzéseket. Ha a világ idáig fajulna, hogy egy robotot emberi érzelmekkel látunk el, talán a robotok majdnem hogy semmivel se lennének jobbak az embernél, sőt még veszélyesebbek is lennének. Egy robot, amely nem fárad el, nem érez fájdalmat, ellenben feldühödhet és ámokfutásba kezdhet félelmetes. Ez már azt a határt súrolja, amelyet az ember már jobb, ha nem közelít meg, mert egy felelőtlen döntés, akár milliós nagyságú emberi életet is fenyegethet.
Összességében jó, ha az embereknek van egy segítsége, egy támasz, aki soha nem merül ki, és bármely fizikai munkát megerőltetés nélkül a lehető legprecízebben elvégzi. Ellenben fel kell azt mérni, hogy ha már az élet minden terén alkalmazzuk őket, akkor az emberi faj elcsökevényesedhet és sebezhetővé válhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése