Mikszáth Kálmán (1847-1910). Jókai mellett a legolvasottabb magyar író volt. Jogi munkát folytatott, ezt követően újságírással megpróbálkozott. Ellenzéki cikkeiről vált híressé. Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők műveiből sok részt egyszerűen kihúztak. 1881-ben megjelenik a „Tót atyafiak” című elbeszéléskötete, majd 1882-ben „A jó palócok”. Ez a két kötet hozza meg számára a hírnevet, írói és anyagi elismerést.
Az a fekete folt: A novellában Olej Tamás, a brezinai bacsa történetét ismerhetjük meg. A mű elején Tamás boldog, elégedett saját életével. Harmonikus jellemét egy pillanat alatt felkavarja a herceg megjelenése. Innentől kezdődik Tamás szenvedése, amelyre csak egy kiutat talál. Ez a kiút sajnos nem lehet más, minthogy fel kell áldoznia a legfontosabb dolgokat az életében. Az utolsó sorok elolvasása után (amelyek egyben magyarázatot adnak a különös címnek) az olvasók megérthetik, hogy hogyan is kerülhet ez a történet a valóság és a mese határára.
Személy szerint azt kedveltem benne a legjobban, hogy Tamás mennyire ellentétes azzal a kialakított képpel, amit a többi falusi elképzelt róla.
[ U.i. Utólag is Boldog névnapot a tanárnőnek!!! :) ]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése