Balatoni csobbanás...

2010. június. 12-ét írunk. Vége van az iskolának, a szünet első napját a barátaimmal és a párommal élvezem. Már május óta terveztük a mai napot...Nagyon vártuk, hiszen nyolcan az osztályból Balatonkenesére tartottunk. Nagyon izgatott voltam, hiszen ekkor lépett be az életembe egy új kapcsolat, fülig szrelmes voltam, ráadásul a suli is befejeződött és még az idő is kitűnő volt. Két autóval mentünk négyen négyen. A találkozó az Etele téren volt 6:45kor. Rögvest indultunk volna, ha Gabiék (az egyik autó sofőrje) nem késtek volna. Végül 7 órakor sikerült útnak indulni az M7-es felé. Az autópályán csak úgy végigsöpörtünk, közben pedig bömböltettük a zenét, köztük a Kis malac kis malac engedj be című slágert Adus kérésére. Nem is ez számít milyen égő és régi ez a szám, hanem, hogy a kis csapat együtt van és jól érzi magát. Egy és fél óra alatt lent is voltunk, hiszen Krisztike miatt meg kellett állni egy benzinkúton. Hagy ne firtassam... Hát mit se mondjak ilyen korán se értem még le a strandra!!! Egy árva lélek sem volt, még a büfések is csak akkor kezdtek kipakolni. Elsőnek kipakoltunk, hűtőtáska, gyékény, labdák és mi egymás. De értékeinkről sem feletkeztünk meg, így egy értékmegőrzőt kerestünk. A bejáratnál találtunk is, ahol elhelyeztük pénztárcáinkat, óráinkat kulcs ez az, nah és persze Ádi a párom a telefonját. 9 órakor bele is vetettük magunkat a vízbe, na jó én azért még nem utánoztam a delfinugrásokat, hiszen még hideg volt a víz. A délelőtt nagyon hamar elröpült, egész végig a vízben játszottunk a röplabdámmal. Egy játékot fejlesztettünk..Húha nevet azt hiszem nem is adtunk neki. Na mindegy. A lényeg, hogy a lányuk a fiúk fejére dobják a labdát, akik így befejelik a kapuba. Ezenkívül mi lányoknak a labdát elkellett venni a fiúktól. Hát a délelőttünk így zajlott. Persze a meccsek között szorítottunk időt az evésre is, ami nem volt más mint jó kis hízlaló lángos és palacsinta, no meg a saját szendvicseink. Délután már annyira kiszívta az erőnket a víz, hogy inkább a szárazföldön folytattuk a játszmát. Annyi vicces pillanat volt, hogy el sem tudom most itt röviden mesélni. Például tetszett az is, amikor Ádit úgy fejbetaláltam labdával, hogy hanyattesett. Tudjátok, ez a tipikus homlokon ütés, ami biztosítja a totális hanyattvágódást. Mit ne mondjak szép kis jelenet volt. De ezt Maci is eljátszotta szegénykémmel. Két kiütés egy napra .Jobbak vagyunk,mint Erdei Zsolt. Délutánra mindenki kifáradt, kijátszottuk és kinapoztuk magunkat. Közös megegyezésre jutottunk, hogy lassan haza kellenne indulni. Lassan szedelőzködtünk, majd az értékmegőrzőhöz indultunk. Kikértük az értékeinket, majd az autók felé vettük az irányt. Ekkor ütött be a krakk. Ádi nem találta a telefonját... A fiúkkal azonnal visszamentek az értékmegőrzős bácsihoz kérdőre vonni az esetért. Emlékszem még reggel kérdeztük is, hogy van e pótkulcs, ha netán elhagynánk. Hát volt ám veszekedés, de eredmény az kevésbé. A telefont nem adták vissza. Hazafelé végig tolvajoknak tartottuk az értékmegőrzőnél dolgozókat. Igaz semmire se mentünk vele. Hazafelé úton alig szóltunk egymáshoz kettőt, mindenkit nyomasztott az ügy. Kár, hogy ilyen befejezése maradt ennek a szép napnak. Nem baj, a Jóisten nem ver bottal! --ez szól annak, akinek szól!!!