Horgásztúra

Kedves Naplóm!
A mai nap úgy döntöttünk, hogy négyen összejövünk egy kis horgászatra a nyaralónk melletti dunai holtághoz. Nagyon jó ötletnek tartottunk ezt a kiruccanást, mivel már rég találkoztunk, így végre megint kicsit együtt lehetett a társaság.
Körülbelül reggel 7 órára beszéltük meg a találkozót a barátnőm háza előtt, ám már az indulás sem indult zökkenőmentesen. Az egész úgy kezdődött, hogy a barátunk Balázs fél órát késett, mi meg ott álltunk a ház előtt teljesen átfagyva, ugyanis egy elég hűvös reggelt fogtunk ki magunknak. De sebaj... sikerült elindulnunk. A történetünk ott folytatódott, hogy körülbelül 10-15 kilóméternyi autózás után rossz helyen akartunk lefordulni az autópályára és nem igazán tudtuk, hogy most merre tovább. Húsz percnyi tanakodás után végülis elindultunk valamerre, ám kiderült, hogy nem jó irányba megyünk. Újabb útvonaltervezés után rátaláltunk a helyes irányra, de tudtuk, hogy így hatalmas kerülővel fogunk csak elérni a célig. Útközben számos útlezárással és akadállyal találkoztunk, ami újabb kerülőket jelentett. Immár két órája utaztunk, mikor egyszercsak a semmi közepén az autó megállt alattunk. Körülöttünk se autók, se házak, se emberek. Barátnőmmel már csak nevettünk kínunkban, míg a másik két fiú inkább szétrobbant az idegességtől, de mivel nem tehettek mást, így nekiálltak kocsit szerelni, amit telefonos segítségel ugyan de 40 perc alatt sikerült megoldani. Újra nekivágtunk folytatni utunkat, mikor pár kilóméter után, mikor már azt hittük, hogy végre odaérünk, az autó ismételten lerobbant. Ekkor már tudtuk mi a dolgunk a kocsival, de nem akartuk elhinni, hogy az egy órás utat a nyaralóba már két és fél órája koptatjuk. Tehát az üzemanyagunk fogyóban, az idegeink romokban, és már nagyon éhesek vagyunk. Gondoltuk, hogy mikor odaérünk megállunk a kedvenc kifőzdénkbe enni, dehát ahogy ezután a fantasztikus nap után lennie kellett, persze csak azon a napon zárva volt az étterem. Továbbhaladtunk, bár biztosak voltunk, hogy ez a nap már jobb úgysem lehet. Ami így is történt. Végre három és fél óra kocsikázás után sikerült megtenni az egy órás utat. Nekiálltunk főzni. Persze ezen a csodás napon még egy olyan egyszerű ételt is sikerült elrontanunk, mint a paprikáskrumpli. Tudom ez már elég ciki, de ez van! Miután elfogyasztottunk a "finom" ebédet, amivel túl jól ugyan nem laktunk, de felpakoltuk magunkat és elindultunk horgászni. Kivételesen csak azon az egy nap annyi szúnyog volt a környéken, amennyit tíz év alatt együtt nem láttam még! Szó szerint nem láttunk a szúnyogoktól, de minket ez sem tántorított el. Leértünk a stégre, elhelyezkedtünk, majd vártuk a kapást! Azt azért tudni kell, hogy mi mindig ezen a holtágon horgászunk és rengeteg halat sikerült minden alkalommal kifognunk, ezért nagyon szeretjük is. Egész napunkat a stégen töltöttük, amit megosztottunk azzal a milliónyi szúnyoggol is, de mint ahogy azt várni lehetett, egészen estig még egy kis snecit sem sikerült kifognunk, viszont legalább rengeteg pénzt elköltöttünk haleledelre. Végül késő este, kapás nélkül, fáradtan összeszedtük csomagjainkat és elindultunk hazafelé a roppant izgalmas horgásztúráról, egy darab hal nélkül!
Összességében nem ez volt életem legrosszabb napja, de azon a napon nagyon megviselt minket ez a sok izgalom, persze utólag visszagondolva már jókat nevetünk az egészen, de akkor elég borzasztónak tűnt...