Didergő király

A történet helyszíne ezúttal Meseország, főhőse pedig a mindig didergő Nevenincs király. Nevenincs királynak nagy volt a bánata, hiszen éjjel nappal fázott szegény. Hiába takarta testét aranyos palást, majd megvette az Isten hidege. Kiadta hát parancsba, hogy aki segít rajta azzal koronáját, kenyerét megfelezi.
Mentek a hírnökök szerte az országban, keresték a bölcset, aki segíteni tud a király baján. De hiszen hiába tódult a király udvarába ezernyi bölcs, egyikük sem tudott segíteni rajta.
Megelégelte a király a sok okoskodást, hívatta inkább az udvari bolondot. Tanácsot kért a bolondtól, aki nagy okosan azt tanácsolta, hogy gyújtasson be a király.
Kikergette a király a sok okoskodót majd hozatták elé az udvari fűtőt. Telerakták a nagy kandallót, csak úgy pattogott benne vagy száz cédrusmáglya. De hiába égett el az összes fa, a király még mindig fázott és reszketett.
Kiált ekkor a kapuba a király és kiadta a szigorú parancsot miszerint vágjanak ki minden erdőt a királyságban. Had menjen a tűzre minden kis gally, hiszen a felség már úgy fázik, hogy még az ajka is kékül bele.
Mindenütt recsegnek, ropognak a fák fejszék súlyos ütéseitől. Erdőből már egy sem maradt, minden bekerült a nagy kandallóba. Hiába ég el az erdő a nagy katlanban, a király nem győz takarózni a farkasbőr bundába.
Egyszer csak valaki bekopogtat az ajtón, egy kicsi lányka az. Ledorgálta a királyt az elégetett háztetőjük miatt. Padlásukon most minden elázik, még szegény kis babájának a ruhája is. Megsimogatta a király a kislány fejét és megnyugtatta, hogy lesz annak a babának szép ruhája. Majd feldaraboltatja bíbor köntösét és abból lesz a babának a ruhácska. Hát még ruhácska, de aranycipője meg selyem főkötője is lesz.
A kislány tapsikolt kicsiny kezével örömében, nevetett és ugrált. A király látva a boldog gyermeket olyan melege lett, hogy kitárta teljesen az ablakot és behívta az összes fázó szegényt. Tódultak is be az udvarba, a király rá is szólt a kuktákra, hogy terítsenek nyomban asztalt, süssenek ökröt, hozzanak gyorsan bort, hiszen ilyen jeles vendég, mint saját népe még sosem járt királyi lakában.