2010. november 13., szombat

Vénasszonyok nyara

A Vénasszonyok nyara az évszak azon szakasza, mikor elmúlt már a nyár, a fák, a virágok levelei sárgás színre váltottak és hullajtják koronájuk díszeit. Már a park talaját is ellepte az avar, melyben sok kis állat keres védelmet a hideg fuvallatok elől.  Az ember azonban élvezi a vénasszonyok nyarát, a nap finom melegét az arcán, és a szél kellemes lengedezését.
A park tavába hulló levelek apró vízgyűrűket varázsolnak a tó felszínére. Vadkacsák úszkálnak a part széli nádasban,a napsugarak megcsillannak a víz cseppeken kisebb fényárt varázsolva köréjük. A madarak hangos csivitelése kíséri a szél suhogását, amely a fák ágaiba ütközve rezegteti, a még fent maradt száraz leveleket.

A park sétányán egy fiatal, kedves,barna hajú lány sétál felém. Minden lépésénél hallani lehet a megszáradt levelek ropogását. Mikor megáll előttem érzem, hogy magával hozta az ősz ideértének illatát.Hajában apró levél darabok ,melyeket a szél sodort bele. Ahogy rám pillant,látom szemében az őszi nap lenyugvó fényeit és rá kell jönnöm,hogy lassan az ősz is véget ér,s beköszönt a rideg tél...

1 megjegyzés:

  1. A központozás bizonytalan, a vízcsepp egy szó.

    Visszafogott, de igényes. Tetszik, hogy egységes képet "rajzoltál". Az elején iskolásan indul, de aztán színvonalasabb lesz a szöveg.

    VálaszTörlés