Hát gyerekek... ha volt már borzasztó napotok... nekem talán ez volt életem legrosszabbja. El is mondom, hogy miért...
Az egész már ott kezdődött, hogy elaludtam reggel így akármennyire is siettem, a busz csak elment az orrom előtt, de hát van ilyen, hisz ilyen az én szerencsém. Mikor beértem a suliba fél órás késéssel, már majd szétdurrant a fejem, de hogy ez se legyen elég, üzletiből épp dolgozatot írtunk, amit nyílván meg kellett írnom. Lássuk be 15 perc nem elég arra, hogy megírjunk egy tz-t. Ekkor kezdett nyílvánvalóvá válni, hogy valaki ma nagyon nem szeret engem. Viszont, ha azt hiszitek, hogy ezzel vége van még koránt sincsen.
Folytatásképpen kedvenc olasz lektorunk kitalálta, hogy miért ne írjunk dolgozatot hirtelen, méghozzá olyan szavakból amiket még a büdös életben nem hallottunk. Mint sejthető a dolgozat katasztrófa lett. Az osztály 3/4-edének 1-es lett a többieknek azért lett 2-es, mert sikerült a mobilos telójukról fellépni a sztakira és onnan kinézni a szavakat. A suli véget ért az olasszal, de sajnos a rossz nap még ennél is rosszabb része csak most kezdődött. Azt, hogy a volánbusz vezető az orrom előtt vigyorogva csukta be a busz ajtaját, már szinte elhanyagolható, de még örültem is neki, mivel a következő busz a házunkhoz közelebb rak le. Felszálltam a buszra, elindultunk, de szokatlan érzésem támadt. Ez abban nyílvánult meg, hogy az érdi busz totál más úton ment, mint ami megszokott lenne, és nem hogy közelebb rakott volna le a házamhoz, még sokkal távolabb, mint szokott. Gyalogolok felfelé a házunkhoz, mikor egyszer csak megcsörren a telefonom. Húgom hív elcsukló hangon és közli, hogy betörtek hozzánk. Mondanom se kell, hogy teljes erővel elkezdtem futni felfele a 2km-re lévő házunkig, ami egy domb tetején van. 5 perc alatt hazaértem, húgom kint áll a ház előtt könnytől patakzó arccal. Az első kezembe akadó tárgyat megfogtam és berontottam a házba. A tárgy nem volt más mint egy életlen, görbe hólapát. A betörők már elmentek, de a "házőrző" kutyánk vígan rágcsált egy botot a felforgatott nappali közepén.
Összességében borzasztó napom volt, és máig nem tudnék olyan napot elmondani, ami ennyire lehangolt volna.
Sok a központozási hiba, de a szavak némelyike is sántít.
VálaszTörlésOlyan egyszerűke lett, kicsit túl közvetlen, talán az élőszószerű hangolásnak köszönhetően. Az irónia megjelenik, a szerkezeti egységek aránya nem az igazi, a 2-2 sor "keretnek" kevés.
Az előző postod alapján többet vártam, majd gyakorlunk...