Sok olyan nap van, ami versenybe szállhatna az „Életem legrosszabb napja” díjért, így kicsit nehéz választanom. De talán azt hiszem, ez a nap viszi a pálmát. Az egész azzal kezdődött, hogy kikeltem az ágyamból.
Előző este későn feküdtem le, de mindez nem lett volna probléma, ha másnap reggel nem kellett volna matematika tanárhoz mennem. Menet közben szörnyű migrén tört rám, amin sajnos nem segített a gyógyszer sem – esélyes, hogy 12 órányi alvás talán javított volna rajta. Aznap a teljesítményem kritikán aluli volt és borzasztóan szenvedtem a fejfájás miatt is. Egy szerencsém volt, mégpedig az, hogy a tanárnő megértette, hogy nem lehetek mindig csúcsformában. Hazafelé úton egy ellenőr is belém kötött, hogy nem olvasható a diákigazolványom száma a bérletemen, és meg akart büntetni. Végül a mellette álló kaller szólt rá, hogy engedjen már el. Megkönnyebbültem, mikor végre lepakolhattam a cuccomat a szobámban. Gondoltam, bekapcsolom a gépet, hogy éljek egy kis közösségi életet, de a gépem egy hangos sípolás után kék halált halt. Egy perces néma gyász után ezen most már csak nevetni bírtam, hiszen még én sem lehetek ilyen szerencsétlen. Délutánra vártam a barátomat és ez valamelyest feldobta a kedvem, négyre jött volna. Nem sokkal előtte kaptam tőle egy SMS-t. Elolvastam és elkezdtem röhögni. Azt írta, hogy váratlan munka miatt nem tud jönni hozzám. Nagymamám aggódva rohant be a szobámba -nyilván - furcsának találta a szobámból kiszűrődő zajokat . Nem tudta mire vélni, hogy mi vicces van azon, ha valaki ennyire balszerencsés, mint szerény személyem.
Aznap már inkább nem próbálkoztam semmi komolyabb dologgal, mert még a végén felgyújtottam volna a lakást, vagy hasonló szerencsés dolog történt volna. Vettem egy forró fürdőt, és befeküdtem a puha ágyikóba, ami persze egy ilyen peches nap után is tárt karokkal várt.
Azt kell, hogy mondjam, a nap végére tényleg jobb kedvem lett. Végtelenül optimista tudok lenni néha, képes vagyok látni a dolgok jó oldalát is. Mindig örülök, ha tanulhatok valami újat. Ezen a napon például azt tanultam, hogy néha jobb nem kimozdulni a lakásból. Jelen esetben az ágyból sem nagyon volt érdemes kikelnem.
Előző este későn feküdtem le, de mindez nem lett volna probléma, ha másnap reggel nem kellett volna matematika tanárhoz mennem. Menet közben szörnyű migrén tört rám, amin sajnos nem segített a gyógyszer sem – esélyes, hogy 12 órányi alvás talán javított volna rajta. Aznap a teljesítményem kritikán aluli volt és borzasztóan szenvedtem a fejfájás miatt is. Egy szerencsém volt, mégpedig az, hogy a tanárnő megértette, hogy nem lehetek mindig csúcsformában. Hazafelé úton egy ellenőr is belém kötött, hogy nem olvasható a diákigazolványom száma a bérletemen, és meg akart büntetni. Végül a mellette álló kaller szólt rá, hogy engedjen már el. Megkönnyebbültem, mikor végre lepakolhattam a cuccomat a szobámban. Gondoltam, bekapcsolom a gépet, hogy éljek egy kis közösségi életet, de a gépem egy hangos sípolás után kék halált halt. Egy perces néma gyász után ezen most már csak nevetni bírtam, hiszen még én sem lehetek ilyen szerencsétlen. Délutánra vártam a barátomat és ez valamelyest feldobta a kedvem, négyre jött volna. Nem sokkal előtte kaptam tőle egy SMS-t. Elolvastam és elkezdtem röhögni. Azt írta, hogy váratlan munka miatt nem tud jönni hozzám. Nagymamám aggódva rohant be a szobámba -nyilván - furcsának találta a szobámból kiszűrődő zajokat . Nem tudta mire vélni, hogy mi vicces van azon, ha valaki ennyire balszerencsés, mint szerény személyem.
Aznap már inkább nem próbálkoztam semmi komolyabb dologgal, mert még a végén felgyújtottam volna a lakást, vagy hasonló szerencsés dolog történt volna. Vettem egy forró fürdőt, és befeküdtem a puha ágyikóba, ami persze egy ilyen peches nap után is tárt karokkal várt.
Azt kell, hogy mondjam, a nap végére tényleg jobb kedvem lett. Végtelenül optimista tudok lenni néha, képes vagyok látni a dolgok jó oldalát is. Mindig örülök, ha tanulhatok valami újat. Ezen a napon például azt tanultam, hogy néha jobb nem kimozdulni a lakásból. Jelen esetben az ágyból sem nagyon volt érdemes kikelnem.
A hangnem jó, a történet is működik, nyelvhelyesség, helyesírás is rendben.
VálaszTörlés